Seite - 312 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

312 kereskedők közül harminczat elfogtak ; a bankjegyek értékét csökkentették, sőt azokat 1810-ben teljesen értékteleneknek nyilvánították. A vámkezelés körűi a zsarolás napirenden volt, az árúkra nézve származási bizonylatokat követeltek, a szabadkikötői intézményt megszűntették. Trieszt nagy fontos- ságának belátása azonban mégis arra indította őket, hogy kereskedelmi kamarát s kereskedelmi és váltótörvényszéket szervezzenek s az úgy nevezett entrepot réel-t, mely ugyan költséges volt és sok kellemetlenséggel járt, megteremtsék. Majd 181 l-ben az entrepot fictiv egyidejű engedélyezése mellett a kereskedőknek azt a kedvezményt adták, hogy a Levantéból szállított gyapjút egy évet meg nem haladó időre vámmentesen raktároz- hassák, s ezt a kedvezményt később egyéb oly árúkra is kiterjesztették, melyeket a Levantéből a cseh és karinthiai határon át hoztak be, vagy melyek Franczia- és Olaszországból érkezve, azon határokon való kivitelre voltak szánva. Trieszt, a tenger felől ostromzárral levén körülvéve, a bécsi békekötés következtében pedig a többi osztrák tartományoktól el levén választva, kénytelen volt figyelmét Olasz- és Francziaországra s a levantei forgalomra irányozni. A franczia kormány igyekezett is ezt a forgalmat elősegíteni, a kereskedő közönség azonban nagyon is érzékeny veszteségeket szenvedett már s nagyobb üzleti vállalkozásokra sem kedve, sem vagyona nem volt, úgy, hogy Trieszt 1813-ban már csak húszezer lakost számlált s összes évi be- és kivitele alig volt 2f/3 millió forint értékű. Az állandó béke áldásai csak Napoleon bukása után tértek vissza, mikor a franczia vámrendszer megszűnt s újból az osztrák vámkezelés lépett életbe; a hajdani osztrák tartományok és Illyria között a szabad forgalom ismét megindúlt s Trieszt és Fiume az államkötelékből való kiszakíttatásuk előtt bírt szabad- kikötői jellegüket ismét visszanyerték. Trieszt forgalmában és népességében az előbbi kedvező arány már alig két év lefolyása alatt újból helyreállott. A régebbi üzleti összeköttetések megszakadásának természetesen maradandó káros következményei voltak, minthogy az 1809 előtt fennállott virágzó átmeneti forgalom időközben Velencze, Genua és Marseille felé vette útját. Ügy szintén a vasterményekkel és gyártmányokkal régebben űzött tekin- télyes kereskedéssel szemben, melynél Trieszt és a termelő közép-ausztriai tartományok nagy mértékben érdekelve voltak, a szárazföldi rendszer által teremtett helyzet az ozmán birodalomban, Nápolyban, Siciliában, Spanyol- országban és Portugáliában hatalmas versenyt támasztott, mely Orosz-, Franczia- és Svédországnak kormányi intézkedések által különben is támo-