Seite - 314 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

314 oltalom, a Brazília-, Éjszak-Amerika-, Nagybrittania- és Marokkóval létre- jött kereskedelmi szerződések mindmegannyi kedvező tényezői voltak az 1830-ban már 60.000 lakost számláló Trieszt virágzásának; mindezekben pedig nagy része volt Ferencz császár bölcs gondoskodásának. A kereskedelmet egyelőre még mindig vitorlás-hajók szolgálták s kivált a quarnerói szigetek és Dalmáczia lakosai adták magukat legörömestebb e fényes reménynyel kccscgtctő keresetágra. A tengerparti lakosoknak apáik évszázados gyakorlatából örökölt rátermettsége e téren teljes mértékben érvényesülhetett, s mindenütt elősegítette a honi tengerészek és lobogó jó hírnevének megalapítását. A kereskedelmi tengerészet hajói két nagy csoportra oszlottak, úgy mint a haránt-vitorlával ellátott és a parthosszant járó hajók csoportjára. Az előbbiek közé azok a hajók tartoztak, melyek vitorláikat vitorlafákra feszítve hordják ; két vagy három árboezuk van s csarnokzatuknál és kellő építésüknél fogva a nyílt tengeren való járásra alkalmasok voltak. Az e csoportba tartozó hajók között több fajt különböztettek meg; a legkedvel- tebbek voltak s még ma is azok a tonka orrú háromárboezos nagy bárkák (Barkschiffc), a két terebcs-árboczú (Briggs) és a két terebetlcn-árboczú hajók (Schoner), valamint a két utóbbi fajtának különféle összetételei. A parthosszant járó hajók legnagyobb részt még ma is a régi latin vitorlákat használják. A hajók alakja a régi, többnyire öblös idomú, kereken felhajló orral; szállítóképességük aránylag csekély. Az e csoportba tartozó hajók legkiválóbb typusa a trabakel, ezen kivűl azonban még egyéb fajták is divatoznak, mint a pielego, a brazzera, tartana, s az inkább csak halászati czélokra használt bragozzo; míg a levantei mintákra épült régebbi fajok: a felukok és schebekek mindinkább ritkúlnak. Ezek a különbségek a vitorlák elhelyezésén, az árboezok alkalmazásán s az építési módon alapszanak. A tengeri hajózás, a járatok kiterjedése szerint, törvényesen három csoportba osztatott be, ú. m. a kisebb és nagyobb parthosszanti hajózásra, meg a hosszújáratú hajózásra. A kisebb parti-hajózás az adriai tengernek körülbelül a jóniai szigetekkel határos vonalán belül eső részére szorítkozott, a nagyobb parti-hajózás ellenben az egész Földközi-, valamint a Fekete- és Azovi-tengerre is kiterjeszkedhetett s ekképen azt az egész vidéket bejárhatta, melyen túl az osztrák partmelléki és általában az Adria keleti partvidékéhez tartozó hajók egészen a XVIII. század végéig különben is csak szórványosan jelentek meg. A gibraltári szoroson túli tengereket csak a hosszú-járatokra