Seite - 339 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10
Bild der Seite - 339 -
Text der Seite - 339 -
339
A halászat az Osztrák Tengermelléken.
Az Adriai tengert a trieszti öböl környéki, barlangokban dús Karszt-
hegységtől le délre, az öblökben gazdag dalmát partok felé hoszszan elnyúló
s a halászatra nézve kedvező partvonal szegélyezi. Isztriában különösen a
muggiai és Pirano mellett a sicciolei öböl, meg a Canale di Lerne védett
s jó halász-helyek. Ez okból azt hihetné az ember, hogy az ilyen part-
vidéken sok halász lakik és nagy halászat is van. A dolog azonban nem
így van ; sőt inkább csak egyes helyeken talál az ember élénkebb parti
halászatot, mint példáúl Isolán, Piranóban és Rovignóban. Ez a jelenség,
mely különben más tengerek partjain is tapasztalható, kevésbbé magától
a helytől, mint inkább a lakosok keresetbeli körülményeitől függ. A hol
nincs elég kereset, ott a parti lakosok a halászatra adják magukat. A leg-
föltűnőbb példa erre Chioggia, a velenczei határváros, mely Olaszországnak
sokkal kedvezőtlenebb fekvésű, kevésbbé védett keleti partján is az Adria
első halászati emporiumává tudott emelkedni.
Hogy az Osztrák Tengermellék lakói a parti halászatnál maradtak,
annak oka a sok védett öböl, melyekben a halászat bizonyos ágaival nagyobb
födött hajók nélkül is foglalkozhatnak. A partvidéknek földmívelésre alkal-
mas talaja is elvonta az embereket a halászattól. A tengeri halászat ugyanis
mindenkor bizonytalan és fáradságos foglalkozás, a mennyiben a halaknak
kedvező és nagy számban való vonúlása esetleges körülményektől függ.
A parti lakók nagy része ezért inkább a földmívelésre, a szőlő-, nevezetesen
pedig az olajfa-termesztésre adta magát, a halászatot pedig csak mellék-
keresetnek tekinti. A tengeri halászatról szóló némely közleményben
panaszkodnak, hogy a halászat e tengerparton csak pang s a lakosságnak
kevés jövedelmet hajt; s egyszersmind fölemlítik más nemzetek nagyszerű
halászatát, nevezetesen az éjszakamerikaiakét, hollandokét és francziákét,
valamint azokat a nagy összegeket is, melyeket ez államok a halászat
emelésére és tökéletesítésére fordítanak. Az ilyen összehasonlítás azonban
nem találó. Számba kell ugyanis venni, hogy az Atlanti oczeánt, meg az
Éjszaki tengert tömérdek társasan élő vándor-hal népesíti, mint a tőkehal és
a hering. A Földközi tengerben való halászat épen, mert ezek, nevezetesen
a tőkehalak hiányzanak belőle, ilyen fontosságra soha sem juthat.
Csak a ton-hal, a scombro, a szárdella és az anchovi-hal az, mely a
Földközi tengerben él és a halászatban némileg jövedelmez; de konzervált
43*
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék)
- Band
- 10
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1892
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 15.02 x 22.23 cm
- Seiten
- 404
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch