Seite - 339 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

339 A halászat az Osztrák Tengermelléken. Az Adriai tengert a trieszti öböl környéki, barlangokban dús Karszt- hegységtől le délre, az öblökben gazdag dalmát partok felé hoszszan elnyúló s a halászatra nézve kedvező partvonal szegélyezi. Isztriában különösen a muggiai és Pirano mellett a sicciolei öböl, meg a Canale di Lerne védett s jó halász-helyek. Ez okból azt hihetné az ember, hogy az ilyen part- vidéken sok halász lakik és nagy halászat is van. A dolog azonban nem így van ; sőt inkább csak egyes helyeken talál az ember élénkebb parti halászatot, mint példáúl Isolán, Piranóban és Rovignóban. Ez a jelenség, mely különben más tengerek partjain is tapasztalható, kevésbbé magától a helytől, mint inkább a lakosok keresetbeli körülményeitől függ. A hol nincs elég kereset, ott a parti lakosok a halászatra adják magukat. A leg- föltűnőbb példa erre Chioggia, a velenczei határváros, mely Olaszországnak sokkal kedvezőtlenebb fekvésű, kevésbbé védett keleti partján is az Adria első halászati emporiumává tudott emelkedni. Hogy az Osztrák Tengermellék lakói a parti halászatnál maradtak, annak oka a sok védett öböl, melyekben a halászat bizonyos ágaival nagyobb födött hajók nélkül is foglalkozhatnak. A partvidéknek földmívelésre alkal- mas talaja is elvonta az embereket a halászattól. A tengeri halászat ugyanis mindenkor bizonytalan és fáradságos foglalkozás, a mennyiben a halaknak kedvező és nagy számban való vonúlása esetleges körülményektől függ. A parti lakók nagy része ezért inkább a földmívelésre, a szőlő-, nevezetesen pedig az olajfa-termesztésre adta magát, a halászatot pedig csak mellék- keresetnek tekinti. A tengeri halászatról szóló némely közleményben panaszkodnak, hogy a halászat e tengerparton csak pang s a lakosságnak kevés jövedelmet hajt; s egyszersmind fölemlítik más nemzetek nagyszerű halászatát, nevezetesen az éjszakamerikaiakét, hollandokét és francziákét, valamint azokat a nagy összegeket is, melyeket ez államok a halászat emelésére és tökéletesítésére fordítanak. Az ilyen összehasonlítás azonban nem találó. Számba kell ugyanis venni, hogy az Atlanti oczeánt, meg az Éjszaki tengert tömérdek társasan élő vándor-hal népesíti, mint a tőkehal és a hering. A Földközi tengerben való halászat épen, mert ezek, nevezetesen a tőkehalak hiányzanak belőle, ilyen fontosságra soha sem juthat. Csak a ton-hal, a scombro, a szárdella és az anchovi-hal az, mely a Földközi tengerben él és a halászatban némileg jövedelmez; de konzervált 43*