Seite - 346 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

346 Bár nagyon aprók, a parti népnek mégis nagy hasznára vannak, mert nagy számmal, sok fajban és mindenütt előfordulnak. A kalász-halak nevöket onnan kapták, hogy sok hosszú bajusz-száluk van, mint a gabonakalásznak; ezek még apróbbak, mint a gébek, de seregesen élnek a part közelében s így tömegesen foghatók, bár nem igen ízletesek. Ezek teszik a „minutaglia44, a különféle apró halak főrészét, a melyet a piaczon árúinak. A kalász-halat igen finom szemű kézi hálóval, az „anguellavátt-val fogják. Az állandó halakon kivűl, melyek részint közel a parthoz, részint a sekély helyeken élnek, még egész sereg hal említendő, melyek a tengernek mélyebb iszapos, homokos fenekén tartózkodnak. Ilyen néhány faj a tőkehal- félék családjából, azután némely különös formájú halfaj, mint a Szent Péter hala, vagy tükör-hal (Zeus faber; olaszúl „sampiero44), és a széles szájú tengeri ördög (Lophius piscatorius; olaszúl „rospo44), továbbá a sok rája és czápa-féle. A tőkehal-félék közül azok a fajok vannak itt, melyek a Földközi tengerben; többnyire kis fajok, mint a kis tőkehal (Gadus minutus; „pesce mollo44), valamivel nagyobb a „merluzzo44 (Merluccius esculentus), melynek igen ízletes a húsa. A ráják és czápa-félék csak a szegényebb néposztálynak szolgálnak eledelül. A czápák közül csak a tüskés czápának (Acanthias vulgaris; olaszúl „asial44) van jó ízű húsa s a piaczon nagyobb ára. A rájákat, melyek közül egyesek igen nagyra nőnek, általában kevésre becsülik. A piaezra a czápák közül többnyire csak a kis fajok kerülnek, mint a „pesce gata44 (Scyllium), a „pesce cane44 (Mustelus) és a tüskés czápa, melyek leg- fölebb egy méter hosszúak. A szárazföldön a czápa névhez rendesen valami hatalmas, az emberre is veszedelmes tengeri állat fogalmát kötik. Ez az említett czápafajokra épen nem illik, minthogy ezek teljesen ártalmatlanok s csak rákokra, szépiákra s kisebb halakra leselkednek. Az a hatalmas rabló, mely a melegebb tengereket mindenütt veszedelmessé teszi, a „canizza44, az „emberevő czápa44 (Carcharodon Rondeletii), mely 4—5 méternyire is megnő, 40—50 centiméternyi tág torka van s száját nagy, háromszögletű, fűrészes szélű fogak fegyverezik. Ez azonban, szerencsére, ritka vendég az Adriában úgy, hogy Trieszttől a dalmát szigetekig az egész hosszú partvonal mentén évenként legfölebb öt—hat példányt ejtenek el. Ennek, valamint egyes más nagyobb és szintén ritkább czápának a húsa kemény és rosz szagú, mint- hogy sok húgysavas só van benne. Ezek mind ragadozó számba vehetők; sok- halat pusztítanak el a nélkül, hogy maguk valami hasznot hajtanának. Ezért a kormány minden elejtett emberevő czápáért száz forint jutalmat fizet.