Seite - 347 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

347 A molluszkák vagy lágytestű állatok közül a szárazföldön csak az éti csiga szolgál az embernek eledelül, ellenben az Adriai tenger gazdag minden- féle enni való molluszkában. Kevésbbé ismeretesek ugyan, de nem kevésbbé hasznosak, mint az osztriga, más kagylófajok, mint a csemege-kagyló, „pedocchio di mare44, vagy fekete-kagyló, „cozza nera" (Mytilus edulis), a bárka-kagyló, „mussolo" (Arca Noae), a káma-kagyló (Chama gryphoides), a fésű-kagyló (Pccten), a selymes-kagyló (Pinna) és mások. A csigák közül sok szolgál eledelül a parti lakosoknak; ilyen a bibor-csiga, „porpora" (Murex trunculus), a „garusa" (Murex brandaris), a „porgeleta" (Cassidaria Oszt rigaszedés Zaule mellett. echinophora), stb. Legkevésbbé ismeretesek, mint enni valók, a szárazföldön a cephalopodák, melyek közül nem kevesebb mint hat faj kerül a piaezra. Leggyakoribb a „seppia" (Sepia officinalis), melyet hibásan „tintahal"-nak szoktak nevezni magyarúl; kivált április és május havában, ívása idején fogják nagy mennyiségben a homokos helyeken. Részint kirántva, részint olajban főve kerül az asztalra s édeskés, de jó izű húsa van. Még jobb és finomabb húsa van a valamivel ritkább „calamaro"-nak (Loligo vulgaris), valamint a kis „seppoliná"-nak (Sepiola Rondeletii). Mindezeket többnyire kerítő-hálóval, a „trattá"-val és a „grippó"-val fogják a part mentén, de halászszák a síktengeren is az olasz gyalommal. A szépiát horoggal is fogják; a fogásukhoz való horognak „puschia" és „sustavizza" a neve; az egész úgy van összeállítva, hogy egy zsinegre rövid 44*