Seite - 349 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

349 karót könnyen kidönti és az iszapba temeti. Ez oknál fogva nagyon kevés helyen is alkalmazzák s az osztriga aránylag drága. A partvidéknek sok kedvező öblében bizonyára sok osztrigát jó sikerrel lehetne tenyészteni, ha az ügyes franczia tenyésztők tapasztalatait fölhasználnák, a mire a trieszti tengeri hatóság az újonnan alakúit halászati egyesülettel egyetértve buzgón törekszik is, hogy a halászat ez ágát kellőleg emelje. Az igen tápláló fekete kagylóra, mely csak a csendes vizekben tenyé- szik, de ott azután minden fenéken levő tárgyat beborít fürtös csoportjaival, még kevés figyelmet fordítanak s tenyésztésének még nyoma sincs. Az Halászkunyhó Zauléban. osztriga-karókon mindig ott van az osztriga mellett s ha nagyon elszapo- rodik, gátolja amannak tenyésztését. E kagylókkal való mérgezési esetek, a mennyire tudjuk, a Tengermelléken nem fordúltak elő. A bárka-kagyló, mely Isztria partjain, nevezetesen Pirano és Rovigno mellett nagy számmal fordúl elő, sok halászt foglalkoztat; ladikjokon oda eveznek a kagylópadok fölé és kaparó hálóval szedik össze a sok kagylót. Nem kevésre becsülendő tárgyai továbbá a tengeri halászatnak a rákok, mint a nagy-ollós tengeri rák, „astice" (Hommarus vulgaris), a körmös tengeri rák, „grillo di mar" (Palinurus vulgaris), a tengeri pók (Maja squinado), a norvég rák, „scampo" (Nephrops norvegicus), a kisebb zseb-rákok (Cancer pagurus stb.) és a csemege-rákok (Crangon, Nika, Palaemon stb.).