Seite - 353 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

353 Különös szokás uralkodik a Montona melletti kis hamuzsír-gyárban a szükséges fa-hamu vásárlását illetőleg: többnyire nem pénzzel, hanem sóval fizetik meg az árát. Az épít'ó-iparnak szolgál egy nagy gőz-téglagyár Pirano mellett, vala- mint egy hydrauli czement-gyár S. Andrea szigetén Rovigno mellett, a mely a nyers anyagot részben Albona vidékéről kapja. Sok czementet visz- nek innen Olaszországba, sőt Marzanába is. Dignano mellett, Marzanában finom szemű fehér homokkövet vágnak, a mely a levegőn megkeményszik és kékes-szürke színezetet ölt. Ezt alkalmazzák a többi közt Bécsben az új császári lak építésénél s ezt használták az udvari színházhoz is. Más kőbányák, a valle-oltrei és a salvoréi, kivált Triesztet látják el ; a prelukai bánya Volosca mellett a fiumei kikötő építéséhez szolgáltatja az anyagot. Kovarcz-homokot („saldarne") Pola és Dignano mellett ásnak néhány bányában s Velenczébe szállítják üveggyártásra. Említésre méltó ipartelep egy par afa-gyár (dugók, úszó-övek s más effélék gyára) Salvoréban; a nyers anyagot ide külföldről kell beszerezni, mivel az Isztriában előfordúló paratölgy kérge repedezett s csekély értékű parafát szolgáltat. Egy kénmalom a Risano folyó mellett, egy zsiradék-gyár Boljunzban, egy üvegáru- s egy chemiai-termék-gyár Piranóban, egy faggyú- és bőrgyár Muggiában, egy gyapot-fonó Capo dlstriában, egy jelentékeny viasz-gyár Rovignóban s ugyanott egy dohány-gyár egészíti ki azt a képet, a melyet Isztria ipari vállalatai alkotnak. Rovignóra nézve a cs. és kir. dohánygyár fölállítása valóságos áldás volt, a mennyiben itt a munkásoknak (szám szerint összesen 780 nőszemély, azon kivűl 40 férfi) nemcsak kenyérkeresetük van, hanem a tisztasághoz, rendhez és takarékossághoz is hathatósan szoktatják őket. De a megtaka- rított fillérek bizony korántsem a takarékpénztárba jutnak, hanem arany ékszerekre mennek, mint Isztriában másutt is. Ezért virágzik annyira különösen Capo d Istriában és Rovignóban az arany míves ipar, a mely különben Dalmáczia számára is dolgozik. Mint házi-ipart űzik Isolában a csipkeverést ; velenczei minták szerint dolgoznak s a leánygyermekeket az állam és község által közösen föntartott iskolában tanítják erre a jövedelmes iparágra. Azon kivűl a parasztok kivált a hegyes vidéken, meg Veglia és Cherso szigetén durva gyapjú-daróczszövetet is sokat készítenek s a lakosok abból állítják elő nemzeti viseletöket; Castua környékén pedig egyes falvakban szitakötéssel és székfaragással foglalkoznak. T. 45