Seite - 357 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

357 természetes szomszédjokhoz csatolódván, a sorompók, melyek e nagy piacztól elválasztották őket, elhárultak. Jelenleg ez iparág folytonos virágzásának csak a rendkívüli szökő-dagályok meg a nagyon esős nyarak ártanak. Isztriának csak egyetlen, de nagyszerű bányája van : a Trifaili szénbánya-társaság birtokában levő barnaszén-bánya Carpano-Vinesben, Albona tartományban. A széntartalmú rétegek az alsó eoczén időszakból valók, a kréta-mészben teknőszerűleg vannak záródva, vagy mint ilyen teknő-völgyek maradványai feküsznek rajta. Ez a réteg-csoport néhol 113 méternyi vastagságot is elér és számos kis tömzsöket tartalmaz, melyeket cerithium-mész alkotta szalagok választanak el egymástól. Ezek közül csak a legalsóbbak érdemesek a fejtésre, melyek o.4—3, átlagban 0.9 méter vastagok. A fekű vagy réteg-ágy kréta-mész, a fedő nummulit- mész, homokkő és márga-pala. E kitűnő szén szurokfekete, feketebarna karczczal, gazdag bitumenben, könnyen gyúl s világos lánggal ég; van benne 70 százalék carbonium s a magától való meggyúladásnak nincs alávetve. Az engedélyezett bányaterület 5.200 méter csapásbeli hoszszával s 700—1.800 méter szélességével 527 hektárra terjed; tömzsök azonban, miként számos feltárás tanúsítja, messzebb, nevezetesen éjszakkeleti és keleti irányban is előfordúlnak. Az engedélyezett bányákon kivűl a fejtésre még érdemes szénterületet 4.000 hektárra becsülik. Jelenleg évenként 700.000 métermázsa szenet ásnak s azt hiszik, hogy a fejtés alatt levő bányákban még mintegy négy millió tonnányi „fekete gyémánt" van. A bányászatban több lokomotív és más gőzgép dolgozik, összesen 300 lóerővel s 35 kilométernyi vasút tartozik hozzá, melyből 27 kilométer a föld alatt van. A bányából a részben lovakkal kiszállított szén egy keskeny vágányú, majdnem 8 kilométernyi hosszú gőz-vasúton Stalijébe kerül az Arsa- csatornához, a parti hajók kikötőhelyére. Itt a hulladék szénporból és széndarából széntéglát (briquette) sajtólnak, évenként 150.000 méter- mázsát; azon kivűl pedig az egész anyagot osztályozzák és egyenesen a hajókra rakják. Az évi termés két harmada Olaszország keleti részébe kerül, a maradék pedig az osztrák-magyar tengerpartra. E bányának, mely mintegy ezer, többnyire honi munkást foglalkoztat s munkabér fejében évenként egy negyed millió forintot ad ki, keleti Isztriára nézve kiváló nemzetgazdasági jelentősége van.