Seite - 358 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

358 Az erdészet Isztriában és Triesztben. Isztriának és Trieszt város vidékének erdőségei, melyek közül az első 250/o-át, az utóbbi pedig 19°/0-át teszi az összes területnek, sok tekintetben különböznek a többi ausztriai koronaországok erdőségeitől. Míg ugyanis emezekben nagyobb számmal a szálerdők fordulnak elő, addig a Tenger- melléken a jobbára igen rövid fordában kezelt sarjerdők vannak többségben, mit részint a fenyvesek hiánya okoz, részint pedig az a körülmény, hogy a vékonyabb tűzifa sokkal kedveltebb s épen azért sokkalta kelendőbb is. De az erdők növényvilága is több tekintetben különböző, nevezetesen a partszéleken meg a quarnerói szigeteken, főleg pedig az éjszakibb part- vidékeken. Isztriában éghajlat és magasság tekintetében egymástól elég élesen különváló három szakaszt különböztethetni meg, úgy mint a hegyvidéket, mely Trieszttől éjszakkeletre Herpelje közelében kezdődik, Fiúméig és Fianonáig terjedve elszigetelt hegylánczolatot alkot s mintegy 1.000 méter tengerszín fölötti átlagos magasság mellett a Monte maggiore hegycsúcsban (1.396 méter) éri el legnagyobb magasságát; azután következik a domb- vidék 500 méter tengerszín fölötti magasságig, melyhez Trieszt környéke is sorolandó; végre a keskeny partszélek a szigetekkel együtt. Az egészen karsztjellegű hegyvidéknek éjszakkeleti, majd pedig dél- keleti lejtőjén még meglehetős kiterjedésű és folytonos erdők állanak, melyeknek fenmaradását különösen annak a körülménynek tulajdoníthatjuk, hogy a legutóbbi időkig a Castelnuovo, Castua, Mitterburg, Mahrenfels s még több más uradalmak területéhez tartoztak, majdnem kizárólag bükkö- sökből állottak, a mely fanem hajóépítésre nem alkalmas anyag, míg más részt annak tűzifa gyanánt való értékesítése sem lett volna haszonhajtó a sok nehézséggel járó szállítás miatt. Ez okból tartották meg az itteni erdő- ségek a szálerdő jellegét egészen a néhány évtizeddel ez előtti időkig, bárha még a faizás szolgalmával is terhelve voltak a szomszédos helységek irányá- ban. Mikor azonban a földesurak erdejök egy részét a csekély jövedelmezőség miatt a községeknek eladták, a másik rész pedig a szolgálmányok megváltása folytán a faizásra jogosúltaknak átengedtetett, az új birtokosok hozzáláttak a kezökbe kapott fakészletnek minden előrelátás nélküli kizsákmányolásához, majd mint tűzifát, majd mint szenet szállítván a közeli Trieszt és Fiume