Seite - 359 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

359 városába a nélkül, hogy számukra ez a helyi munkásoknak járó napszám- bérnél több jövedelmet s csak némileg is hasznos üzletet biztosított volna. Kényelmességből s a kellő eszközök hiányában csakis a fiatal fákat döntö- gették le, míg a jól megtermett törzseknek csak a csúcsát és ágait vagdalták le. Ehhez járúlt még az a helytelen eljárás, hogy a községek- nek átengedett erdőterületeket a faizásra jogosúlt lakosok között akként osztották föl, hogy tíz, húsz, egymástól távol eső igen keskeny, de annál hosszabb pásztát adtak nekik, a legeltetést pedig közös használatúi hagyták fönn. Castelnuovo kerület erdei ennek következtében kevés kivétellel oly annyira tönkre tétettek, hogy rövid idő múltán teljes elpusztúlásuktól s a talajnak elkarsztosodásától lehetett tartani. Az állami erdőfelügyelőség- nek a legújabb idők folyamán történt szervezése folytán ma már mégis remélhető, hogy a helyzet örvendetesen meg fog javúlni. Az okszerűtlen módon fölosztott erdőknek rendszeres gazdálkodási formában leendő kezelése azonban csak úgy lenne sikeresen eszközölhető, ha az erdőbirtokok czél- szerűen újra egyesíttetnének. Kedvezőbbek a körülmények a Volosca kerületi erdőkben, hol külö- nösen Castua és Veprinac községeknek egymással határos jó nagy szálerdőit, — összesen mintegy 5.000 hektárnyi területtel — nem hagyták egyes birtokosok kénye-kedvére, hanem, mint községi vagyont, egységes birtok gyanánt kezelték. Ezen erdőkre vonatkozólag különben már a korábbi idők folyamán léptettek életbe üzemterveket is, kezelésüket pedig képzett erdé- szekre bízták. Sajnos, hogy a bükk fájának csekély értéke miatt az erdők jövedelmezősége igen csekély, miért is manapság némelyek azon gondol- koznak, hogy a bükk helyébe fenyűféléket telepítsenek. Hogy itt ezen utóbb említett fanemek valaha szintén előfordultak, bizonyíthatják a földben talált s ilyen fák maradványaiúl fölismert gyökér- és széndarabok, valamint azok a szórványosan tengődő száradt csúcsú jegenyefenyűk, melyek fönmaradását csak a termőhelyüket megközelíthetetlenné tevő szikláknak köszönhetni. A legvénebb községi lakosok azt beszélik, hogy a hajdani fenyűerdőket a múlt században dühöngött tűzvész pusztította el. A szóban lévő hegyvidéknek nyugati lejtőjét, mely Pisino és Pinguente kerületekhez tartozik, csak a felső részein borítják erdők ; az alsó részek, melyek közel a községekhez feküsznek, a meggondolatlan fahasználat s mértéktelen legeltetés következtében igen erősen elkarsztosodtak, s csak marháktól leharapdált bokrokból álló silány cserjések találhatók. A hasonlóan