Seite - 360 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

300 bükkös erdők kezelése és kihasználása az államerdészetnek újabb időben történt szervezéséig teljesen szabálytalan volt s a lakosság kénye-kedvén állott. Mindazonáltal a rendszeres gazdálkodásra itt könnyebben át lehetne térni, mint a castelnuovői kerületben, mivel az erdők, a községek birtokában lévén, föl nem osztattak; más felől azonban a kezelést nagyon megnehezítené a megbízható községi erdőőrök hiánya. A hegyvidék erdőségeinek csoportjába kell sorolnunk még a Klana melletti, mintegy 1.053 hektár kiterjedésű Dlettvo állami erdőt is, melyen a bükkerdönek fenyvessé történt átalakítását legnagyobb részt mesterséges úton, ültetéssel foganatosították. A dombvidéken található erdőségek nagyobbára magánbirtokok ; ural- kodó fanemeik a molyhos tölgy (Quercus pubescens), a komlós véniczfa és a virágos kőris; közbe elegyedve előjön még köztük elszórtan a törökmeggy (Prunus Mahaleb) is, melynek kérge azonban nem bír az úgy nevezett szagos meggyfa jellemző illatával; végűi a Celtis, melynek tőről fakadt hajtásait ostornyeleknek dolgozzák föl. A bükk a dombvidéken nem található, mert ennek a fanemnek az ottani meleg és száraz éghajlat nem jó. E vidéknek nagyobb részt hézagos erdeit sarjüzemben kezelik, még pedig oly módon, hogy a tölgy (legna nera) hét évenként, a többi fanem (legna bianca) pedig 14 éves korában kerül fejsze alá; a tölgyet tehát minden használat alkalmával tőre vágják. A fahasználat ezen módozata azon a jelenségen alapszik, hogy a tölgy csak kevés, de annál erősebb sarjat nevel, míg a többi fanem számos sarjhajtásának hosszabb időre van szüksége, hogy értékesíthetővé növekedjék, s tehát vágás alá kerülhessen. A kész tűzifát Velenczébe szállítják, mely városnak fabeli szükségletét első sorban Isztria fedezi; miért is a fatermelésnél és földolgozásnál a Velenczében kapósabb vékonyabb tűzifára vannak tekintettel; a vastagabb fát ott nem kedvelik, a még nagyobb méretű hasábfát pedig már épen csak a gyár- ipartelepeken (üveghutákban, stb.) lehet értékesíteni. Künn az erdőn a fát ölbe rakják s ugyanazon mértékegységben adják el a fakereskedőnek is, ki azt a kikötőbe szállítja s ott a darabokat ezrenként fűzvesszővel csomókba (fasci) köttetvén, ilyen kötegekben hordja Velencze fapiaczára. A 7 centiméternél vastagabb fát már nem teszik a csomókba, hanem mint egy fascio-t veszik számításba, még ha kétszer olyan vastag is, miből az itteni sarjerdők alacsony fordájára lehet következtetni. A fennálló körülményeknek tüzetesebb vizsgálásából mégis arra a következtetésre