Seite - 362 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

362 csekély jövedelmezősége miatt megszűntették, s a hadi és kereskedelmi hajókat jobbadán vasból állítják eló, a tölgyfának említett czélra való föl- használásáról lemondtak s a tűzifa-termelés lett fontosabbá, mi a birtokosok részére, a mezőgazdaság nagyon ingadozó jövedelmezőségével ellenkezőleg, szabályosan befolyó járadékot biztosít, s egyúttal lehetővé teszi, hogy a várható fatermés terhére kölcsönpénzt is vehessenek föl. Ezen okból a jó növésű tölgy sarjerdőt a közepes minőségű szántófölddel egyenértékűnek tartják, s e mellett a vágásterületeket a legeltetés ellen gondosan tilalmazzák, s a legeltetés elől szigorúan elzárják mindaddig, míg csak azok a marha által el nem érhető magasságra föl nem nőnek. Az eddigiekben vázolt állapotok uralkodnak még a parttól nem igen messze eső vidékeken is, míg Pisino kerület távolabbra eső részeinek, Albonának és Pinguentének a partvidék felé irányúló tűzifa-kivitele már nem jól fizet. Azért is ezeken a tájakon az erdőre kevesebb gondot fordí- tanak, sőt azt szőlőtelepítés czéljából, a hol csak lehet, kiirtogatják. Az altalaj igen porhanyó márga és részben agyagpala rétegzet; a lejtők általán véve meredekek, úgy, hogy e miatt a termő talajt az esővíz mihamar lemossa és lehordja, s e közben vízmosta árkok és szakadékok is kelet- keznek ; a hegyoldalak termő rétege tehát a talajszínnel együtt hova-tovább pusztúl, fogy s kopárrá válik, a mint ez példáúl Pinguente vasútállomás körűi világosan látható. Az elmosott föld a Quieto-völgy ölén halmozódik lassanként föl annyira, hogy az ottani Montona nevű államerdőben levágás előtt a törzseket a favágóknak mintegy méternyi mély földrétegből kell kiásniok. A termő föld pusztúlásának megakadályozására már folyamatba is vétettek a vízmosások megkötését s az erdejüktől megfosztott hegyolda- laknak újra befásítását czélzó munkálatok ; ezen kivűl Capo d'Istria, Pisino és Volosca politikai kerületek elkarsztosodott kopárainak beerdősítése felől 1887 óta már törvény is intézkedik, melynek végrehajtását a Parenzóban tartott gyűlés a kormányzóság kiküldötteiből s az uradalmak és az érdekelt községek képviselőiből alakúit erdősítő bizottságra bízta. Ez a bizottság 1888-ban kezdte meg nagy eredményeket igérő tevékenységét. A csekély terjedelmű Lerne, Vidorno és Cornaria államerdőkben (mindössze 871 hektár) a szálerdő-üzemre való áttérés szándékával a közép- erdő-üzem hozatott be; a mintegy 1.347 hektár kiterjedésű, kétharmad részben kocsános tölgyből, egyharmad részben szilfából álló Montona állam- erdő, mely áradvány-talajon fekszik, a korábbi időkben a hadi tengerészet