Seite - 363 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

363 hajófa-szükségletének fedezésére tartatott fönn; jelenleg azonban, mint szálerdő, csekély fontosságú ; mezőgazdasági mívelés alatt sokkal nagyobb jövedelmet hajtana. A quarnerói szigetek közül Veglia meglehetős jól be van erdősűlve, noha az erdőgazdaság még ott is nagyon fogyatékos. Uralkodó faneme a molyhos tölgy és a keleti gyertyán. Az 569 méter magas Triskavac és a della Morlacca tengerszoros felé hajló hegyoldalak a sziget keleti oldalán teljesen kopárok, mivel az átellenes horvátországi Kapella hegységről leviharzó bóra, mely a tenger vizét az imént említett csatornából egészen az innenső partokra fölszorítja, minden tenyészetet meghiúsít. Cherso és Lussin erdei növényzete a dalmát szigetekéihez hasonlít, mivel uralkodó fanemeik szintén az örökzöld lombos fák, melyek közül a magyal (Quercus ilex) a felső, az Arbutus unedo, Phillyrea media, az örökzöld labda-rózsa (Viburnum tinus), a granátalma cserjéje, az Erica arborea, a spanyol boróka és a mediterrán flórához tartozó egyéb cserje pedig az alsó növényzetet alkotja. A tengerszín fölött mintegy 400—600 méter magas, mindkét oldalról meredek s hosszan nyúló keskeny hegygerincztől alkotott Cherso szigeten az adókataszter adatai szerint 9.495 hektárnyi erdő van (mi az összes területnek 28%-át teszi), az erdők azonban olyan ritkásak, hogy tényleg beerdősűltnek az említett terület csak felerészben is alig mondható. A sziget nagyobb része fátlan, köves karsztvidék, melyen az őserdők maradványaként itt-ott áll egy-egy szál fa, védelmet nyújtva a nap forró sugarai s az időjárás viszontagságai ellen a legelő birkának. Ezen sziget elkarsztosodásának okát az úgy nevezett fejeld üzemben kell keresnünk, mely abban áll, hogy a fákat 10—12 évnyi időközökben lecsonkítják, azaz a csúcsot és ezzel együtt az oldalágakat is mind levag- dalják úgy, hogy csak az alig pár méter magas törzs marad a lábán, erről azután az ágcsonkok körűi fakadó új hajtásokat a már említett forda leteltével ismét meg ismét levagdalják s tűzifa gyanánt értékesítik. Az erdők tulajdonosait (községek és magánosok) e módra az a jó szándék vezette, hogy a zsenge sarjadéknak a marháktól való lerágását megakadályozzák, annál is inkább, mert erre felé a legelő állatok (jobbára birkák) éjjel-nappal, télen-nyáron felügyelet nélkül csatangolnak künn a legelőkön, a kíméletet kivánó vágási területeknek kerítéssel, vagy sövénynyel való körűizárása pedig nagyon költséges lenne. Ámde a leírt eljárás, ha egy bizonyos időre 46*