Seite - 368 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Tengermellék), Band 10

368 Azok a magasztaló szavak, melyeket Plinius az isztriai olajnak szentel, arra mutatnak, hogy itt terjedelmes olajfa-ültetvények voltak s hogy a lakosok az olajkészítés módjait észszerűen űzték. Egy nagy olajfa-ültetvény- nek a félsziget közepén s a Vena és Caldera hegyek nyugati lejtőin ma is meglevő maradványai mindenesetre igen régi időből valók. A Plinius által annyira dicsért trebbiai tőke ma is érleli még aranyszínű szőlőfürtjeit a Monte Maggiore vidékén. A római földmívelésnek jellemző emlékeűl fönmaradt a gazdasági eszközök közül az eke, melyet olaszúl „mangolinott-nak neveznek; ez a kezdetleges szerszám teljesen azonos azzal az ekével, mely a Tiberis völgyeit szántja s Perugiában és Folignóban „perticara" név alatt ismeretes. Ez a sajátságos isztriai eke két ökör számára való; a rúdja hosszú, kereke nincs. A Pola és Parenzo melletti római földeken most sem használnak más ekét. A római ekének másik, két élű typusa Isztriában többé nincs használatban; de nem rég találtak a földben a Rovigno felé vezető úton, Trieszt és Pola közt, egy méternyire egy tölgyfa tönkje alatt egy ilyen vasekét, melyet most Parenzóban az „Instituto agrario provinciáié"-ban őriznek. Két más hasonló ekevas, mely Abrega és Montona vidékén találtatott, a tartományi történelmi múzeumban őriztetik. A kerekes ekét, melynek Isztriában „piovina" a neve, csak kemény talaj szántásánál hasz- nálják s hat—nyolcz igás állatot fognak bele. Ez azonos az Etsch-völgy felső részeiben használt ekével, melyről már Plinius is megemlékezik, kelta eredetet tulajdonítván neki s a rhaetiusokat mondván föltalálóinak. Az isztriai földmívelés fénykora még a római birodalom bukása után is soká tartott, mivel a barbárok betörései nem érinték a hadak nagy útjaitól félre eső félszigetet. Cassiodorus, Theodorich minisztere, is magasz- talja az isztriai mezőgazdaságnak még az ő korában is virágzó állapotát, valamint hogy a föld észszerű mívelésére mutat az is, hogy már az iooo-ik év előtt nagy számmal keletkeztek Isztria minden részeiben benczés kolostorok. E rend tudvalevőleg egészen a földmívelésre van rendelve (naponkint, imával váltakozva, 7 órát tölt mezei munkában) s a mezőgazdaságnak e tartomány- ban is buzgó előmozdítója volt. A római birodalom bukása után nem sokára pcstises kórságok pusztí- tották el az egykor oly virágzó térségeket s a mezőgazdaság részint a nép saját erőfeszítéséből, részint a velenczei kormány segítségével, csak lassan tudott újra lendületet venni. Velenczében egy külön hatóság, a „Camera