Seite - 380 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

380 kori keletkezésű, valamint hogy az egykori éjszaki partot a mai Monte Gargano táján kell keresnünk, a honnan kezdve még most is sekélyes helyek jelölik azt a hidat, mely valaha Apuliát a vele átellenes illyr félszigettel összekötötte vaia. Ez éjszaki vidék elmcrűlésével, melynek sekély vize még ma is föltűnölcg különbözik a mély joni tengertől, valószínűleg összefügg a legtöbb dalmát sziget képződése is, vagyis ugyanakkor özönlött be a tenger a krétamész nyugati és keleti emelkedései közt volt különféle mélyedésekbe. Legrégibb képződésűeknek látszanak a tartományban a Knin melletti és a lissai vulkáni eredetű kőzetek. Ezek után következnek a harmadkori rétegek Vrlikánál a Zermagna mellett s helylyel-közzel még egyebütt is, nevezetesen a Velebit alján és Sinjtől nyugatra. Aztán következnek a kréta- mész, végűi pedig a különféle eocen lerakódások és áradványi rétegek, így Dernis lapályán, a Vrana-tótól éjszakra, Nona és Imoski mellett. Egészen másnemű különféleség bontakozik ki előttünk, ha az éghajlat- ban, növénytenyészetben és színhatásban mutatkozó tájképi elemeket vesz- szük tekintetbe. Míg a keleti hegyes vidéken a Cikola vagy a Cetina mellékein olyan vidékeken járunk, melyek külsőleg kevéssé különböznek sok dél-németországi tájéktól : Ragusa vagy Castelnuovo partmellékén sok tájat Szárdinia és Sziczilia partvidéki képeihez hasonlóknak fogunk találni. A közép-európai és a földközi tengeri növényzet határvonala Dalmáczia némely tájain igen közel nyomul egymáshoz. Amott élénk zöld rétek, gyümöl- csösök, folyók, vetések, bükkösök; emitt olajfa-erdők, kukojezabozótok, famagasságú hangák, mirtuszok, a tar sziklákon agavék, a kertekben törpe- és datolya-pálmák, szabadban tenyésző szágó-pálmák (Cycas revolata) és czitromfák s tágas völgyeket ellepő és beárnyékozó magas szentjános- kenyérfák láthatók. Csaknem ilyen világosan mutatkoznak az éghajlat különféleségei is. Oda fönt a Cetina forrásvidékén Vrlika és Dernis mellett télen gyakori a hóesés meg a köd ; a késlekedő tavasz csak áprilisban kezdődik, míg a tél már novemberben beáll : emitt, lent a tenger mellett ritkán, olykor évek során át sem fordul elő hóesés, nagy záporok járnak a két éj napegyenlőség idején, kevéssé hűvösek az éjszakák, a tavasz február közepén s a tél deczember elején kezdődik, a nyár derűit, többnyire esőtlen s hőségét helyenként különböző irányból fúvó szellők enyhítik. Különösen az ilyen helyek azok, melyeknek szépségei évről-évre mind több idegent vonzanak ide. A Földközi tenger medenczéjc területén sehol