Seite - 384 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

384 tengeru partjainak képe is arról tanúskodik, hogy bizonyos jelképes kölcsön- hatás van a föld és a rajta élő emberek közt. A kietlen, daczos tekintetű vidéken sok rabló- és török-legenda él, s a világtól félre eső Novigrad volt az, hol Erzsébet magyar királyné megfojtatván, szörnyű véget ért. A novigradi tengeren felül van a Velebitben a hasonnevű patakjáról elnevezett Nagy Poklonica (vagy Paklonica) nevű mély árok-völgy, melynek partjain hatal- mas bükkösök és lúczfenyvesek állnak, nyilván annak az erdőségnek a marad- ványai, melyből egykor a velenczeiek annyi fát elhordták hajóépítéshez s annyit elajándékoztak a törököknek is hajórajuk számára. Az árok-völgyben, melyen a többnyire száraz fenekű patak koronként folydogál, víztorlasztó zsilip és úsztató berendezések maradványai láthatók. Nevezetes ellentétei ezek a rideg sziklasivatagnak, a milyennek a hegylejtők legnagyobb részt mutatkoznak. E hegyoldalakban több helyt nagy barlangok vannak; ezekben a nyári forróságok idején Starigrad, Zelene és más falvak lakosai tanyáz- nak nyájaikkal együtt, melyek közt — fájdalom — sok az erdőpusztító kecske is. Obrovazzo csinos városka a halban bővelkedő Zermagna mellett fekszik, melynek itt olyan gálicz-zöld színe van, a milyen a karszti lomha folyású vizeknek szokott lenni. Dereglyék és egyéb kisebb hajók úszkálnak a mély vízen, melyben itt már megérezhető a tenger sóssága. E hajófélék a novigradi tengeren át eveznek be ide. Obrovazzón túl ismét fölfelé hág az országút, hogy a Karin felé terjedő fensíkra jusson. A Velebit melletti vidék már határozottan dalmát jellegű, de nem kevésbbé az azon síkság is, mely innen kezdve Záráig húzódik. Olyan pusztaság ez, melynek távoli délnyugati párkányán túl a szigetek kéklő hegyei emelkednek ki a beláthatatlan tengerből. Télben elhagyatott- nak és sivatagnak látszik az ilyen tájék. Nyárban is ünnepies nagyság és nyugalom jellemzi, hanem a nap tüzelése kicsalja a számos cserjések illatos leheletét, mely csaknem kábítólag terjed szét a hőségtől izzó levegőben. Karinon felül alkalmunk nyílik egy pillantást vetni a novigradi tengerre s annak alpesszerű keretére, mely képnek a hatásával az Alpeseknek sok nagyon magasztalt tava nem vetélkedhetik. Néhol igazi karszti talajjá válik a kőtörmelékkel borított föld, másutt a turbánfű halványpiros virágai dísz- lenek, vagy az örökzöld tölgyek, e vidéknek ezen leggyakoribb és leginkább szembetűnő fái, terjesztik szét árnyaikat. Nem ritkaság a földön szétterjedő széles levelű fügefa, vagy a kövekre kúszó venyigéjű szőlő sem.