Seite - 385 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

385 Végre egy félszigeten (melyet különben mesterségesen szigetté tettek) elénk tűnik a kék tengertől övezett Zára, (a „fehér Zadar", mely azonban a környező tenger, hegy és pusztaság okozta színtarkaság ellentéteiben sárgásnak látszik,) Dalmáczia fővárosa. Van itt egy nagy medencze-kút, az úgy nevezett „öt kút" (i cinque Pozzi), a velenczeiek vízépítészetének e mesteri alkotása, mely a várost ivóvízzel látja el. Kevés dalmát városnak van a Záráéhoz hasonló egyhangú környéke, ez a karszttalajú lapály, melyen csak csekély domborodások fordúlnak elő. Hatalmas háttér mögötte a Velebit s a ki téli időben járt este felé Zára nyilvános kertjeiben, nem felejti, milyen izzó falnak látszik e hegység a leszálló nap sugaraiban. A környék sziklás földjét különben nem roszúl mívelik. Mindenfelé ogradé- k (kőrakásokkal szegélyezett földecskék) láthatók olaj-, mandola- és cseresznyefákkal. Híres e vidéknek a rneggyje, melyből a záraiak a nagyon ismert maraschinót készítik. Vakolat nélkül rakott kőfalak, a szántóföldekről eltakarított kövek halmazai, a vöröses földtől elütő színű füge- és szőlőültetvények, éjszak felé a Velebit, nyugat felé a csatornákon túli szigetek hegyei teszik a jellemző sajátságait ez egész vidéknek egészen Sebenicóig és Scardonáig. A ki nem látta, alig tudja elképzelni ezt a kávébarna földet azon szürke kövek köze- pette, melyeknek elmállásából származott. Mert a tömbök mészkövek, a vörös föld pedig vasas kovasavból álló keverék, mely nem ritkán bab-érczet is foglal magában. Ha meg akarjuk érteni, hogyan támadt ez a föld azokból a sziklákból, el kell képzelnünk a levegői erők hatalmát, a víz vájó erejét és mérhetetlen idők hatását. Minden ilyen szürke kőtömbben rejlik valamely alkotórésze ama vízben oldhatatlan anyagoknak. Egy-egy ilyen alkotórész azonban olyan parányi, hogy csak nagy mennyiség kilúgozásából válik ki egy kevés, puszta szemmel alig látható vörös föld. így tehát csak a képzelő erő meg- feszítésével nyerhetünk fogalmat arról, milyen tömegeket kellett az esőnek és hónak ezen már eltűnt szürke kőzetből földolgoznia, míg a tartomány mai fölszínének védettebb helyein ennyi vörös föld támadhatott. Saját- ságos jelenség a Zárától délkeletre Zara Vecchiától, a régi Biogradtól, nem messzire fekvő 12 —15 kilométer hosszú s részben elposványosodott tó, melyet, mint a délszláv tartományok több vizét, Vranának neveznek, mely elnevezés hollófekete színt akarna jelenteni, a mit azonban nem mindenki fog e tóra ráfogni. Hanem az bátran állítható, hogy a tónak szúnyogoktól hemzsegő és láz-okozó kigőzölgésű partjai épen nem hívogatók s a vize T. 49