Seite - 386 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

386 is olyan sós, mint a közeli tengeré, melylyel valahogyan bizonyára össze- függésben van. Hajdan itt a maltai lovagok egy várat építettek, melyet később a templomosok, majd pedig a törökök foglaltak el. A romjai még ma is megvannak. E régi vár a törököktől a velenczeiek hatalmába került egész környékével együtt. Hasonló alakúlatú a tengerpart Zárától kezdve Sebenicón át a „Hét kastély44 (Sette castelli) gyönyörű partvonaláig, továbbá a tartományba befelé még Klissáig (Klis) s még sokkal messzebb dél felé. Csak a keleti hegység táján, mely felé hűvösebb fensíkok emelkednek, nyer a vidék itt-ott, bár hasonló karszt területektől ott is meg-megszakítva, üdébb, csaknem éjszakias tekintetet. Nagy részök van ebben azon nevezetes természeti képeknek is, melyeket arra befelé a hegyek rohanó patakjai a meredek sziklafalakkal és mészkőszakadékokkal együtt alkotnak, minők például a Cicola áttörése Dernis mellett, főleg pedig a scardonai vízesések . Emezek festői hatás tekintetében közép helyet foglalnak el azon alpesi meredek vízomlások és széles zuhatagok közt, melyeknek fajképeihez a Rajna esése és a Niagara tartozik. A scardonai vízesések inkább elszélesedő természetűek, azonban számos fokozatokban zuhognak alá, s így épen úgy hasonlítanak az alpesi meredek vízomlásokhoz, mint ama lépcsőzetes medrű folyókhoz, miért is igen erős esésű folyamrohanatoknak mondhatók. Kőszálak választják külön a Cicolával itt már egyesűit Kerkának a medrét. A ki a versaillesi és sanssoucii mesterséges vízeséseket látta, azt vélhette, hogy mind a kettőt a scardonai zuhatagok mintájára csinálták. Hat sziklafokon át omlik alá a folyó. A lezuhanó víz olyan, mint egy glecser, mely a déli nap fényétől tündöklik. A glecsereknél a hasadékok, itt pedig azok a hosszú vonalak teszik a homályosabb hézagokat, melyeken át a kőszikla a víztajték közül kilátszik. E hasonlat találó voltát csak a fölverődő vízpárázat csökkenti. Korán reggel azonban más képe van e vízesésnek. A habfelhők alsó része sötétkék színt játszik; ha e ködök fölszálltukban a napfénybe jutnak, tejszerű színben csillognak, de azért a zuhatag örvénylő omlása átlátszik rajtuk. így verődnek föl a párádzó víztörmelékek a mély- ségből az ég felé, a honnan alá húllottak. Az alá omló víztől okozott levegő- mozgás oly erős, hogy csodálkozva látjuk, mennyire beszórja fehér vízporral a malmok melletti szigeteken levő fákat, melyek olyanok, mintha hó lepné őket. Mint az Alpesek különböző völgyeinél, melyekből mellékfolyók ömlenek valamely nagyobb folyamba s e közben a völgyek különböző fokozatain az