Seite - 392 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

392 délvidéken találni remél. Most ugyan még sem vendégfogadó, sem egyéb szállóhely nincsen itt, de kétségkívül minden máskép leend, ha majd az a vasút megépül, mely Dalmácziát egyenes összeköttetésbejuttatja a monarchia fővárosaival. Akkor ez a partmellék európai hírre fog jutni, s valamint az ó-korban a Caesarok is oda hagyták Itáliájokat, hogy e virító parton pihenjék ki fáradalmaikat : az Alpeseken túlról is seregestől fognak ide tódúlni az emberek, hogy itt erőt és egészséget nyerjenek. A csatorna keleti végén, kissé előbb, mint sem Spalatót elérné, az ősrégi Salona romjai mellett halad el a vasút. Csudálatosan csillog ide a tenger a romokon túlról. Majd Spalato , e régi, a Diocletianus császár palotájának falai közé épített város tűnik föl, mely legélénkebb a tartomány városai közt. Aránylag kevéssé élénk vidék a Spalato és Makarska közti partmellék. Itt-ott egy-egy olajfaberek, egy-egy sugár cziprusfa a magános házak előtt, szürke szirteken tenyésző szőlőültetvények, — ezek azon szépítő foltocskák, melyek a krétamészkőzetnek meglehetősen egyhangú meredek oldalait tarkázzák. Magasan emelkedik a tenger fölött a Mosor nevű hegység, melynek egyik ága délnyugati irányban haladva a Cetina jobb partján véget ér, a túlsó parton ellenben még tovább folytatódik másik ágában, a Biokovo nevű hegységben, mely igéretfölde azoknak a füvészeknek, kik Dalmácziát látogatják. E sziklapartnak az alakjából a nélkül, hogy a föld történetének bővebb vizsgálgatásába bocsátkoznánk, bátran következtethetjük, hogy azok a tengercsatornák, melyek ma e partot a nyugatra hosszan elnyúló sziget- lánczolattól elválasztják, egykor völgyek voltak, melyekbe délkelet felől az egész terület sülyedése következtében a jóni tenger benyomúlt s a dinari Alpesekkel valaha egyközű nyugati hegyek magaslatait minden oldalról körűlömölve szigetekké változtatta. Azonban úgy látszik, hogy ez a változás kevéssé erőszakos és igen lassú menetű volt. A liguri tenger mélyebb és mai fenekének sokkal rohamosabban kellett a Tengeri Alpesek és Alpenninek tövétől elszakadnia. Épen ezért későbbi eredetűnek kell az ezen oldali meredek partokat nyaldosó tengert tekintenünk, mint az Adriának azt a részét, melyből a jóni szigetek emelkednek ki. A geologia mértékével számítva nem épen nagyon réginek kell tarta- nunk azt az időt, mikor a Dalmáczia és Apulia közötti tengerfenék még olyan földterület volt, mely, ha e két tartományt nem épen szakadatlan