Seite - 394 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

394 Makarskának, mely Brazza sziget keleti végével, és Igranénak, mely a hosszan elnyúló Lesinával átellenben fekszik, olyan környékük van, melyen semmi jellemző különbség nem mutatkozik. Mindenütt igen meredek hegyoldalak vannak, melyek helységek telepítésére kevés tért engednek. Még folyvást látszik ide éjszakról a kékes párázatba burkolt Mosor-hegy, itt-ott egy-egy házcsoport, mint példáúl Zaostrag, melyet csaknem egészen elrejt a környös-körűl terjedő olajfaerdő, honnan itt-ott feketés-zöld czipruszok közt álló házak fehérlenek ki, — vagy mint a föltűnően szürke hátterű lgrane, avagy mint Sveti Kriz déli végén külön álló templomával, mely körűi a fehéres szirtek és a világos- zöld szín kiválóan hatásos ellentétet mutatnak. Színfalszerűleg tolódik itt egy hegyszakasz a másik elé; a tengertől nyaldosott Poljica nevű alpesi táj mintája azon tengerparti képek legtöbbjének, melyek a Bocchéig előfordúl- nak, példáúl Ragusa környékének és Sabioncello partvidékének. Voltaképen azt mondhatjuk, hogy e partrészleten az a kilátás a legszebb, mely innen a szigetekre nyílik. Halvány kékségben látszanak át ide e szép hajlású szélvonalaktól szegélyezett szigetek, melyekre a hullámok ezüst színnel villogó háromszögekben csapkodnak föl. A Narenta torkolata felé azonban megint más képek tünedeznek föl. Ismét az az oldala kerekedik felül a Karsztnak, melyet a Velebitnél és a Zermagna mentén láttunk. Még sivatagabb a part Porto Tolerónál, mint Vranjica, a „kis Velenczeu, mellett. Az eocen homokképződmények, melyek Traùtól idáig a tenger és a hegység közötti keskeny szalagot alkotják, s melyen olajfa és szőlő dúsan tenyészik, itt még egyszer megszakadnak s helyökre ismét a tar krétakőzet lép, melyen csak néhány nyomorúságos pásztorkunyhó áll. A ki itt a tengerre száll, csakhamar látni fogja azokat az úszó sárga habbuborékokat, melyeket a Narenta visz ki a tengerre, továbbá a víz különböző színeit, s ha a zavaros folyó torkolatához ér, látni fogja a nád közt a tengeri liliomokat, meg a mocsári növényektől (leginkább Jnncus acutustóX) lepett és teknősbékák tói lakott iszapszigeteket, vagyis olyan képet, mely e sziklás vidéken sehol egyebütt újra elő nem fordul. E miatt a különösség miatt kissé hosszasabban is időzhetünk ennél a tárgynál. Sehol sincsen oly szembeszökő ellentét a hegyoldal és folyópart közt, mint a Narenta legalsó folyásánál, példáúl Komin-gorni tájékán. A hegylejtőkön csupán paliurus látható, e délszaki tüskenövény szétmeredő tövises ágakkal, melyek kerekded bokorrá kuszálódnak össze; lent azonban