Seite - 395 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

395 világoskék morotvák vannak s helylycl-közzcl egy-egy szalmafödelű szegé- nyes sárga ház olyan lakókkal, kik az évnek nem csekély részén ál hideg- lelésben nyavalyognak ; itt-ott egy-egy olajfa, mely a scirpus szittyók közt még gyökeret tudott verni ; az olajfa mögött egy-egy halásznak a vitorlás csónaka, ki hálóját angolnafogásra veti ki; sovány juhok, melyek a gát- töltésen legelnek, s végűi kivűlről a tengerből kiemelkedő szigetek kúpjai láthatók. Ez a vízhálózat, mely ma korántsem oly sok ágú, mint régebben, különösen vonzó látványokkal szolgál éjszaka. Ilyenkor nem ritkán fekete vagy osztrák fényűből, vagy borókagalyakból rakott tüzek gyúlnak ki a halászok bárkáin az iszapos part mentén. Messzire elvilágítnak ezek a koromsötét éjszakában, majd pedig ezüstszínű viczkándozó halakra esik a fényök, melyeket nehéz hálóikkal emelnek ki a halászok. A tűzfény bevilágítja a tiszta vizet egészen a fenekéig, s a ki a lassú evezés közben a bárka oldalán kihajolva néz le, egészen belát a fenéken mozgó titokzatos életbe. Hirtelen suhan alá a négyágú szigony (fiocina) s fúródik be egy-egy halba, mely a fénytől mintegy elkábítva, nem tudott üldözője elől elmene- külni. A következő pillanatban már a bárka fenekén vergődik az eltalált zsákmány. Enyhén fújdogál a tengeri szellő, alig hallhatóan locsognak a parton a parányi hullámok, a víz színe sima s a halászok a szurokkal táplált láng vérvörös fényénél valami csodaszerű jövevényeknek látszanak a vizek- nek ezen sötétségében. Sokszor elmondták már, hogy a különös vagy vonzó gyakran ellen- tétben van a hasznossal. Itt is állítható, hogy a fekete vagy osztrák fényű pattogó szikrái helyett jobb lenne ide az igen közönséges kőolaj. Mert annak, hogy a tengerpart mentén e szurkos fák kipusztúlnak, nem kevéssé okai ez éjjeli tüzelések. Ugyanez mondható a vidék képét illetőleg általában is. Míg a levezető csatornák, az egyenes vonalban ásott vízi útak s a parti gátak meg nem voltak, melyek által a folyót sokkal könnyebben hajózhatóvá tették, sok termékeny földet nyertek és számos lázfészket egészséges területté változtattak: a Narentának ezen alsó folyása sokkal vonzóbb volt, mint most. Roppant csapatokban tanyáztak ott a vad madarak, melyek a járhatatlan víz- és nádrengetegeket vándorlásuk közben karavánszállókúl használták. A ki itt a folyón csónakázott, gyakran mintegy zöld réten át látta maga felé közeledni egy-egy gőzhajónak a kéményét vagy valami bárkának (brazera, gaeta) a vitorláját, s ezt a csalódást a kanyarodások okozták. Úgy tetszett, 50*