Seite - 396 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

396 mintha a hajók a szárazon haladnának. Olykor épcnséggcl a legelő lovak mögött bukkant föl a nagy gőzhajó a tengerrel egészen egy színtájú síkság- ból, s azt hitte az ember, hogy a fák ágai közt jár a hajó. A túlsó part meredek szirtlejtőin sárga házikók kapaszkodnak fa és árnyék nélkül; vad és szomorú nagyság jellemzi ott az egész tájat. Fort Opuson felül szürke kőszálakon egy alaktalan romhalmaz van, egy egykori várkastélynak a maradványa. A ki azonban e mezővárosban köt ki hajójával, annak rendesen egy iszapdombra kell kiugrania, melyről a fölriasztott békák csapatastul szökdelnek elébe. Ezen környezet és körülmény miatt Fort Opus, melynek házai szegényes tekintctűek, a legkomorabb helység az egész tartományban. Távol befelé, a kopár Karszt háttere előtt látszik Torre di Norino, melyhez egy ősrégi monda fűződik. Itt ömlik be a Narentába jobbról a Norino (Neril; hajdan Naro), melynek partjait a római írók erdősnek mondják. A monda szerint itt egy város sülyedt el. A hol hajdan azok a kőfalak álltak, melyekkel Vatinius- nak, Caesar vezérének, annyi baja volt, ott ma pusztaság és kopárság van. Halász sasok, csüllők és gémek kóvályognak a holt vizek és morotvák fölötti párázatos levegőben. Torre di Norinón felül fekszik a Narenta bal- partján Metkovic kis város, melyet Mostarral, Herczegovina főhelyével, vasút köt össze. Alább délkeletre találjuk Neum (Klek) kis kikötő várost, mely, mikor Herczegovina még török uralom alatt állt, meglehetősen fontos kereskedelmi piaczhely volt. Ezentúl azonban már a hosszan elnyúló La Punta, Peljesac és Sabioncello vonja magára tekintetünket. A Monte Vipera (961 méter) itt, hol mindenfelé a sík tenger terjeng, hatalmas hatást tesz ránk. A Biokovo tetőin kivűl az egész tartományban innen nyílik a legpompásabb kilátás. A nyugalomba vonúló tengerészek méltán választották maguknak letelepedő helyűi e változatos arczúlatú magános félszigetet. Itt látjuk mezei házaikat, hányatott életöknek ez utolsó révhelyeit. Czipruszok, pisztáczfák, masztiksz- és eperfák, borostyánok és oleánderek, agavék és nemes nádak környezik e házakat. Alább, különösen délnyugatra, megint hosszú, kietlen és sziklás partrészletek következnek, a helyenként előfordúló kopárságokat fűtej vagy szalmavirág (Helichrysum) lepi, míg a magaslatok meztelenségét itt-ott gyér alacsony erdők is takargatják. A félsziget növényzetére nézve jellemző alacsony erdőn kivűl, melyben főleg a Juniperus arborea a föltűnő, vannak fekete lúczfenyű és kis levelű szilfaültetvények is, különösen Orebií közeiében,