Seite - 398 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

398 hol a legtöbb nyugalomba vonult hajóskapitány él. Szentjánoskenyérfák, téli magyalok és csicseri borsóvetések fordulnak elő legsűrűbben a Monte Vipera környékén. Az ad e vadon pusztaságról legjellemzőbb képet, hogy itt gonosz rablók tanyáznak, de nem emberek, hanem sakálok s ezek is különösen a Gomena hegyfok környékén. Görögország némely tájain kivűl ez az egyetlen vidék Európában, a hol ezek az aranyfarkasok láthatók. Sabioncello tájképe nem volna teljes, ha említetlenűl hagynók azt a földnyelvet, mely a félszigetet a vele átellenben fekvő szárazzal összeköti. Ott fekszik a háromszögalakú Stagno város, e régi püspöki székhely, mely- nek már a neve is posványos lapályra mutat. Mindazáltal a legbujábban tenyészik itt olajfa és szőlő egyaránt. A földet különben úgy értékesítik, hogy a tenger vizét rá vezetik, ott csekély emelkedések által elkülönzött medenczékben elpárologtatják, miközben a konyhasó kristályokban rakodik le. A földnyelv nem sokkal szélesebb egy kilométernél. Már többször gon- doltak rá, hogy a hajózás kedveért át kellene vágni. S valóban nemcsak a Narenta és déli Dalmáczia közti közlekedés, hanem az éjszaki kikötők és a Bocche felé való hajózás is tetemesen könnyebbé és rövidebbé lenne, ha a félsziget hegyfoka és a szigetek által okozott kerülő útat meg lehetne gazdálkodni. Sabioncellótól le Ragusáig, melynek hegyei innen kezdve már láthatók, megint a már ismert partmelléki képek sora ismétlődik. Tekintetünket jobban magára vonja a meredek hegység gerinczein gomolygó felhők játéka, mint a kietlen tengerpart. Elénk tűnik itt már Ó-Ragusa (Ragusa vecchia) havas hegye is, a Snieznica. Ehhez a vidékhez csudálatosnál csudálatosabb mondák fűződnek. Kadmos, a nagy hírű Thebc város építője és első királya, sokféle kalandon átesett, míg erre a sziklás partra eljutott. Elsőben is évekig kellett országról országra s tengerről tengerre útaznia, hogy fölkeresse húgát, Európát, kit Jupiter bika alakot öltve megszöktetett. Aztán sárkányokat győzött le, majd a betűírást találta föl, végre pedig Hera üldözései arra kényszeríték, hogy a tengeren át meneküljön, melyen utóljára Ragusa partjaihoz érkezett. Miután e bölcs és sok viszontagságot átélt ember, kit a betűk révén mind- nyájunknak fő-fő tanítónkúl kell tekintenünk, sok ideig itt tartózkodott, egy sárkányfogatú kocsin a feleségével együtt az Elysiumba költözött. Azóta sem látott többé e partvidék olyan nevezetes jövevényt és vendéget. Emlékezete még ma sem merült feledésbe. A már említett Snieznica hegyen,