Seite - 400 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

400 mely fellegkoronájával olyan messzire kifénylik a tengerre, tátong egy barlang, melyben annak idején ez a bölcs remete lakott s melyet még ma is e mesés vendég menekűlőhelyéűl tekintenek. Azután sok századon át pusztán maradt a part. A tajtékos hullámok folyton folyvást csapkodták a kőszikláit, melyeken levendula és calabriai müge, oleánder és farkkóró illatozott. A tenger, mint mindig, hatalmasan hullámzott. A tengerpart vadon volt és csak barbárok laktak rajta. Ekkor megjelent ott Hilarion, a szent remete, a vadak között emberies szokásokat honosított meg, granát- és olajfákat, meg platánokat ültetett, hogy a következő nemzedékeknek árnyékot nyújtsanak. Még több ilyen remetét is lehetne említenünk, minő példáúl szent Sabbas, szerb királyi herczeg, ki Sabioncello félszigeten egy czellában lakott, továbbá a lacromai első remeték, meg sok más, a világról lemondott ember és istenes férfiú. Alább Ragusa felé mindenütt szirtzátonyok, apró szigetek, szikla- fokok és öblök hemzsegnek. A parton itt-ott egy-egy világos zöld olajfa- berek, egy-egy czipruszfa mellé húzódó, vörös cserépfödelű sárga ház, — mind végig így vonúl a partszegély Calamotta szigetig, az Ombla torkolatáig s Gravosa kikötőjéig. A parttól bentebb, középúton Ragusa és Siano közt, díszlenek egy alattuk fakadó forrás mellett Trsteno (Cannosa) platánjai , melyeket Ragusa környékének minden látogatója magasztal; e platánok árnyékában több száz ember hűsölhet egyszerre. Egy darabja ez a távoli keletnek, ide a dalmát tenger mellé áttelepítve. A datolyapálma gyümölcsei csak olyan világos sárga színűekké érnek meg itt, mint a makk, de szárnyas koronája olyan talaj fölött terjeng, melyről a virágok az évnek egy hónapjában sem tűnnek el. Az Euphorbia dendroides olyan nagyra nő itt, mint Kréta szigetén. Ibolya- piros virágok nyílnak a sziriai hibiscuson az augusztusi nap melegétől s a karácsonyi nap fénye a kukojeza skárlátpiros bogyóiról tükröződik vissza. Dalmácziában sehol sincsenek egyebütt olyan szép olajfák és oleánderek, mint itten. Az egész partmelléken végig azt tapasztaljuk, hogy a helységek és szigetek szláv nevei többnyire inkább a görögöktől és rómaiaktól használt elnevezésekhez fűződnek, mint az olaszok. így a Kerk névben könnyebben fölismerhető a régi Kurikta, mint a „Vegliatt-ban ; a Trogir névben inkább megvan a régi Tragurium, mint a „Traútt-ban; a Hvar névben könnyebben ráismerhetünk a régi Pharia-ra, mint a „Lesinatt-ban, így itt Ragusa mellett