Seite - 402 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

402 is a Lapad névben van meg az elaphiti szigetek emléke, nem pedig az Isola di Mezzo-ban. Valamint ezekben Görögországnak és a hozzá tartozó kék szigettengernek a lehelete érint meg bennünket : úgy a fák és sziklahegyek, a folyók és partrészletek is lépten-nyomon ama déli ország szellemét eleve- nítik föl előttünk. Ha Ragusából a Zupa (Breno) völgybe megyünk, ha az Omblához rándúlunk ki, ha Malfit vagy a Val di Noéét látogatjuk meg, avagy bárhová távozunk a vén szürke városból : a magas törzsű borostyánok, az ölnyi növésű rozmaringok és masztikszfák, a szentjánoskenyér- és olajfák mind azokra a partokra irányozzák figyelmünket, a honnan az istenek- és hősökről szóló mondák messze vándorlásuk közben ezekre az egykor barbár partokra is elkerültek. Ha Dalmáczia Traùtól lefelé minden olyan partrészen, a hol a fát s általában a növénytenyészetet megkímélték, olyan vidéknek mondható, melyben a szigetek, példáúl a Cycladok vagy Sporadok valamelyike part- szélének a rajza egy tenger melletti Karszt képébe illeszkedik : bizonyára az Ombla völgye olyan részlet, melyben a Keletnek és Nyugatnak ilyen egyvelege igen világosan tárúl az olyan útas elé, a ki éjszakról érkezik ide. Érdekes és igazi karsztrészlet az Omblának, ezen üvegzöld színű, ismeretlen üregekből egy nag)' kerek gödörben fölbuggyanó hegyi folyónak a nagyszerű forrásvidéke, hol e folyó mint az éjszaki karsztvidéken elő- fordúló több egészen hasonló vízi jelenség foglalata, példáúl a Timavóé Duino mellett, itt egyszerre lép szemeink elé. Mint a Timavónál, itt sem hiányzik a fák rögtöni föllépte, a habok hűvös leheletétől üdített fatetők magasra növése, valamint nem hiányzik az emberi tevékenység sem, mely malmaival, mint amott, itt is nyomban szolgálatára kényszeríti a közeli tengerbe siető folyót. Innen azonban igen kis távolra a Kelet színpompája tárúl elénk. Ha tavaszszal valamely kertben a fürtös gyöngyikék, tengeri csillák s turbán- liliomok seregét nézzük, vagy a szabadban, az elhagyatott hegyoldalakon a kakukfüvet, az álkörmöst, kukojezabokrokat s az embermagasságot haladó rozmaringot szemléljük, avagy a kőfalakon halványpiros bokrétáit a judás- fának, a török ergavannak, mely Keleten a temetők sírhalmaira hullatja színes szirmait : meg fogunk győződni, hogy ez a hely az, melyre a költő eme szavai illenek : Át a Középtengeren ide jött Kelet pompája.