Seite - 406 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

406 hőmérő szerint deczemberben 9.9, januáriusban 9.3, februáriusban 9.5. Ugyanezen hónapok folyamán Meranban l.9, 0.3, 3.7, Nizzában 9.2, 8.2 és 8.0 fokot találunk. E szerint az igazi méltatása annak, a mit e tekintetben a mi Dalmácziánk nyújt, majd csak a jövőtől várható. Ha Ragusából dél felé hajózunk, olyan látványt élvezünk, mely a fölebb éjszakra fekvő partok képeitől tetemesen különbözik. Ugyanis a messzire ellátszó hegyes szigetek, vagy lapos scogliók itt már eltűnnek s már csak a puszta tenger hullámzik előttünk nyugat felé a végtelenségig. Bal felől a tengerész népségtől lakott „Canali" nevű fensík, a fölött pedig éjszakkeleten a Snieznica havas (1234 méter) emelkedik. A sziklás partszél és az ehhez akadálytalanúl torlódó tenger lassanként már eleve előkészít bennünket azon meglepetésekre, melyek a Bocche di Cattaróba való meg- érkezésünkkor várnak reánk. Ha szabad a művészetektől példát kölcsönöz- nünk : azt mondhatnók, hogy e nagyszerű vidék kezdete olyan hatást tesz a feléje közeledőre, mint az a megnyitó zene, melylyel egy hősi opera kezdődik. Nagyszerű hegycsúcsok tünedeznek elő, melyekre a nép mondái és képzelet alkotta hősregéi fényes felhőkként telepedtek le. Az angyalok, ez „égi vojvodák", ezekre szoktak leszállni, hogy az Istentől kegyelt emberek sorsát szemléljék s ezeknek a szakadékaiban alszanak az uszkókok rémei. A kecses erdei asszonyok, a fehér vilák is erre járnak-kelnek a harmatos kőtörmelékeken. A „Canali" felől lejtősen hanyatló part dél felé folytatódik s egyenletes vonalát csak Molonta félsziget szakítja meg ; végre délkelet felé haladtában a Punta d'Ostróban, a Bocche di Cattarcnak e kapuoszlopában, végződik. Sok hajós, ki a Bocche kisded vizéről haladt erre kifelé, megemlegeti, milyen zordúl fogadta ennél a hegyfoknál az itten fúvó erős déli szél (Ostro), mely a nyílt Adriára való kiléptekor hatalmas hullámokat hömpöly- getett vele szembe. A Bocchébe behajózó a Rondoni (Zanjca) lapos scoglión túl éri el a legkülső részét e sok ágú öbölnek, mely alakjára és partjainak keretére nézve valóban csudálatosan hasonlít a Vierwaldstátti-tóhoz. Ez a hasonlóság bizonyos mértékben a sziklás partok lakóinak a hagyományaira is kiterjed. Mind a két tó partját régi harezok emlékezete dicsőíti a nép ajkán s mint némelyek mondani szokták, ott is, itt is törhetetlen szabadságszere- tetnek a sasa lebeg a part és víz fölött. A Kobila csúcson túl szélesbedik