Seite - 408 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

408 czipruszok állnak s melyeknek csinos szobáiban sok világlátott tengerész élvezi szerény jóllétben fáradalmas utazásai után a nyugalmat. Különben még ott fent, a risanói öböl és a montenegrói grajovói síkság közt levő magaslatokon is vannak egyes helyek, melyekről a faárnyék nem hiányzik. Van ott helyenként bükkerdő, melyre a krivosiánok annál félté- kenyebbek, mennél ritkább e hegyekben az ilyen birtok. A sziklás hegyoldalakat mindenfelé völgybarázdák hasgatják, melyekből koronként záporpatakok törtetnek le a tengerbe. A földnek ezen alakulatáról akkor nyerünk helyes fogalmat, ha Catturò ból, hol bennünket az öböl hátterében először is a kikötőpart fasora fogad, az új országúton, vagy még inkább a Nijeguséba (Montenegróban) vivő régi ösvényen haladunk fölfelé. Ott, a „Kereszt-víz"-nél (Krsticka voda), vagy a „Vérmező"-n (Krvava poljana) nyílik jó le- és áttekintés azokra az árkokra, barázdák- és vízmosásokra, melyeket kivált a késő őszi esőzések vájnak a mészkőzetben. Minden nagyszerű, a mi itt a szemlélőt környezi, a Montenegróban fekvő Lovcen hegy hatalmas csúcsától kezdve, melyről egy kereszt tekint le a hegyvidékbe, a fensíkokra és a tengerre, a meredek szakadékokig és a sötétzöld tengerig, mely, mint ama híres alpesi "tó, sok ággal nyomúl be e sziklabérczek közé. Itt ér leghatásosabb véget egy Dalmácziában tett útazás. Az itt megálló szemlélő előtt az egész tartomány egy tervszerű alkotásnak látszik, melynél a hatás fokozása a művészet szabályai szerint eszközöltetett : a zárai lapályos mezőségtől le Sebenico fejlődöttebb partjai, a traùi zöldelő partvidék, az Ombla és a ragusai kertek felé, végre pedig idáig, a tengerzúgás vissz- hangjától élénkített ezen sziklavölgyekig, melyek, mint valami éposz meg- testesülése, hatják meg lelkünket. Cattaróból egy országút megy a Zupa nevű, meglehetős termékeny lapályon át, s odább a Lastva kolostor mellett elhaladva le, Buduába, mely városka az egész tartománynak egyik legszebb sziklaöble mellett fekszik s egyenesen dél felé néz. Kecses előtere a városnak a tenger felöl, melyen itt — a dalmát szárazföld más pontjairól való kilátással ellenkezőleg — a látás körét semminemű földalakúlás meg nem szakítja, a buduai scoglio, melyen tömérdek karszti galamb tanyázik. A tartomány legdélibb szöglete, a „Canali" fensíkhoz hasonlag, a keleti hegység lejtőjéből áll, melynek részben termékeny lapály a igen kies. A ki ide igyekszik, Buduából egy hegyháton halad át a szép növényzettel