Seite - 409 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

409 környezett Buljaricához, odább pedig a Lastua erődhöz, mely Spizzának 1878-ban történt megszállása előtt déli határpontja volt monarchiánknak. Szokatlan hatást tesznek ránk e régi, egészen a tengerbe nyúló sziklatömbön épült váracskának a romjai s a háttérben dél felé eső Santa Domenica nevű scoglio. A hasonnevű öböl mellett fekvő Spizza (Zagradje) szétszórt házai is hasonló tájképet alkotnak : fönt a régi erőd, e fölött pedig hatalmas emelkedésű magaslataikkal az albaniai „Gonosz hegyek". Befejezésül vessünk még egy futó pillantást a tartománynak Spalatótól délre eső belsejébe. Imoski vidéke, a Vrlika partjai s a le, Vrgorac felé terjedő egész tájék sok olyan jellemvonást mutat, a milyeket a tartomány éjszakibb részeinek belsejében láttunk. Zöld rétségek és folyó vizek tőszom- Spizza. szédosak itt kopár és víz nélküli hegyekkel. Az éjszaki és déli növényzet sok helyütt össze-összetalálkozik, s néhol, kivált a Biokovo hegyen, együtt tenyésznek a földközi-tengeri és a Balkán félszigeti növényzet képviselői. Sajátszerű különösség itt Imoski mellett a Prolozac nevű időszaki vizű s igen kies fekvésű tó, melyben egy sziget is van. Ezen a vízmedenczén kevés nyoma van a karszti jelenségnek. Medre a Vrlikától alkotott Imoski- talaj alluviumából áll. Ellenben igazi karszti képet alkotnak az innen csekély távolságra levő vízzel teli mély gödrök. Ez a kép általában Dalmáczia földjének a történetét példázza előttünk. A nyugati scoglióktól a mai szárazföld meredek part- széléig mindenütt olyan fenék van, mely lassanként sülyedt az előnyomúló víz alá s melynek egykori magaslatait és hegygerinczeit most mint zöldelő szigeteket hömpölygik körűi a hullámok. T. 52