Seite - 410 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

410 A szigetek. A dalmát partokkal egyközűlcg futnak a szárazföldtől csckély távolság- ban azok az igen nagy számú szigetek, melyek védelme alatt az Adria keleti partjának jó révhelyei s biztos öblei és kikötői lehetnek. Alakjuk általában a dinári Alpcsek meredek és szirtes jellemével egyező; de, ha különböző oldalaikról vizsgáljuk őket, közűlök többön szembeötlő ellentéteket fogunk látni. Az uralkodó széllel szemben levő oldaluk többnyire függőlegesen emelkedik ki a tengerből, semmi növénytenyészet nincs rajtuk s fakó mord arczúlatúak, mi felejthetetlen, vagy épen elszomorító hatást tesz a lélekre; a túlsó oldalon ellenben a természetnek ez a komorsága mintegy varázslatra gyönyörű képpé változik; ott már szelíd emelkedésű halmos vidékek s buja tenyészetű kies lapályok és völgyek vannak délszaki tenyészet pompájával s fűszeres meleg égalji növények illata tölti el a levegőt. Egyik oldalon a tengerzajgás tombol s mcgközelíthetetlenekké teszi a partokat, míg a másikon zárt öblök kínálják kész oltalmukat a partmenti hajósnak. Mintegy húsz olyan szigetet számlálnak, melyek többnyire hosszanti terjedelműek s melyek közt néhány 60 kilométernyinél is hosszabb; a kisebb szigetek és sziklák százon is felül vannak s alakjukra nézve nem vonhatók általános jellemzés alá. Néhol tarka csoportokban állnak, sok helyt sorokban következnek egymás után, egyesek pedig egészen magánosak. A tenger e szigetek körött csaknem mindenütt tetemes mélységű, homokzátonyok ritka helyt vannak, a mi a parti-hajózásnak meglehetős élénk forgalmára nézve nem csekélylendő haszon; csak az alattomosan lappangó sziklák, melyek a hullámzó tengertől néha egészen elfedődnek s így nehezen vehetők észre, lehetnének veszedelmesekké, ha a sok világító-torony és tengeri jelek el nem árúlnák közel voltukat és fekvésöket. A mészkő-képződményeken kivűl jellemző a dalmát szigetségre nézve a víz hiánya, mi a szigetlakókat elcsüggeszti s elbátortalanítja. A jobb földű vidékek mívelés alá fogásánál sok fáradság kárba veszett már e miatt a baj miatt. Kivételt csak Arbe és Pago szigetek tesznek. A dalmát szigetek legéjszakibb határa, apróbb szigeteket nem tekintve, Arbe szigete, a legdélibb pedig (szintén az iménti megszorítással) Lacroma. Sajátságos véletlen, hogy épen ez a két határsziget tűnik ki annyira növény- zetének bujaságával ; csakhogy Lacromának Arbe szigethez képest sokkal