Seite - 411 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

411 enyhébb az éghajlata. Az ezek közt eső szigeteket ezennel éjszakról dél felé menve fogjuk bejárni. Arbe szigete l .6 kilométernyire közeledik a horvát parthoz, a mindent elpusztító, minden tenyészetet kiirtó bóra (éjszakkeleti szél) fészkéhez; e miatt a keleti oldala kopasz és kietlen s a levegője is zordon. Az időjárás hirtelen változásai gyakoriak, a tél igen szigorú. Ez oldalán magas, a tenger- ből csaknem függőlegesen meredő márványsziklákat látunk, melyek alját a tengernek gyakori hullámverése kivájkálta. Itt bokor sem tenyészhetik, Arbe szigete St. Eufemia mellett. sem semmi növény gyökeret nem verhet, s ha e sivárságnak a dús gabna- földekkel borított Loparo félsziget véget nem vetne, teljes lehangoltság szállná meg az erre útazót. Ha azonban a Loparótól a sziget nyugati oldalára menő, bár igen meredek és fárasztó úton befelé haladunk : egy magaslatra érünk, s ott egyszerre a legszebb és legbujább növénytenyészet képe tárúl föl előttünk, melynél szebbet Stiriában sem láthatni, azonban azzal a különbséggel, hogy egyszersmind az egyik oldalon Veglia, a másikon Zára, nyugatra pedig a terjedelmes Quarnerolo felé nyíló kilátás az egészet igazán fölségessé teszi. A szigetet három, csaknem egyközű hegyláncz, melyek közül a leg- keletibb 400 méternyi magasra emelkedik, három, szépségekben versenyző 52*