Seite - 412 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

412 vidékre osztja. A hegyek, völgyek s halmok váltakozása változatossá teszi a növényzetet is (gabonaneműek, olajfák, szőlők és erdők), melyet az édes- vizű források nagy sokasága gyarapít. A sziget legéjszaknyugatibb részei, Campora és Cap Fronte, kiválóan erdősök, a délkeletiek — Barbato — majdnem csupán szőlőtermők ; míg a sziget közepét a terület és növényzet változatossága jellemzi. A szegény arbei ember úgy beszél és regél a bóráról, mintha valami gonosz szellemről szólna, melyet szid, de hozzá férni nem tud. A bóra tönkre teszi legszebb reményeit, megsemmisíti egész aratását épen akkor, mikor a legveszélyesebb időn már túl hitte magát. Ha a sziget márcziusban ünnepi ruháját felölti s rügyek és bimbók fakadnak, a földbirtokos még nem mer reménykedni. Csak e hónap végén véli idején valónak, hogy szemeit az égre emelje, mintha a Mindenhatót ki akarná hívni. Azonban felejti, hogy a bóra gyakran június-, sőt még júliusban is olyan tisztára söpri a szőlőskerteket, mintha száz meg száz embert fogadott volna, hogy a megsemmisítés munkáját a lehető leghamarabb elvégezzék. A bóra-vihar idején ugyanis az erős éjszakkeleti szelek keményen fölkorbácsolják a tengert, fölszáll a „porhabtt, vagyis a finom vízpor, mely aztán az egész szigetet elborítja s melynek sós alkotórészei égető anyagként pörkölik le a növényzetet. Loparo falu a szülőhelye Szent Marinusnak, San Marino köztársaság alapítójának. Arbe városa ellenben a híres De Dominis érseket számlálja polgárai közé. Arbe régi város; házai meglehetős sűrűn sorakoznak egymás mellé s általában komor hatást tesznek a szemlélőre. Útczái szűkek s való- sággal nyaktörő burkolatúak. Föltűnő itt a sok templom, melyek részben még jó állapotban vannak, de részben már csak romok. Néhány évtizeddel ez előtt 13 templom és 7 kolostor volt e városban. Arbétól délre kezdődik Pago szigete, mely a dalmát szigetek közt legtöbbet szenved a bórától. Alakjára nézve, mintha több egymás melletti hosszúdad félszigetből állana, melyeket földszorosok kötnek össze egymással ; délen a ljubati tengerszoros választja el a dalmát szárazföldtől. A sziget közepéből a 348 méter magas st.-vitói hegy emelkedik ki, melynek kerekded s kopár búbján egy rom látható; e hegynek éjszakkelet felőli oldalai csaknem függőlegesen hanyatlanak alá a pagói öböl irányában, délnyugati lejtője ellenben szelídebb hajlású. A sziget általában meredek és terméketlen; csak a tagjait összekötő földszorosoknál láthatók termékeny, kitűnő bort és olajat