Seite - 414 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

414 Számtalan apró szigetekből és szirtekből állnak a zárai és sebenicói úgy nevezett scogliók, melyeket a nyugati oldalon a hosszú Grossa sziget, aztán Incoronata és Zűri szigetek védenek némileg a nyílt Adria ellen. Grossa és Incoronata a velők párvonalban fekvő Pasman és Ugljan szige- tekkel a Közép-csatornát (Canale di Mezzo) zárják közre. Grossa szigete a nevével („vastag") ellenkezőleg igen hosszú és igen keskeny; ezért sokan inkább „Lunga" névvel nevezik. Ejszaknyugati csúcsán, hol a punte bianchei szép világító-torony áll, van a Hosszú kikötő (Porto Lungo), éjszakkeleti csúcsa a körötte csoportosúló apróbb szigetekkel együtt a mélyen bevágódó Tajer kikötőt (Porte Tajer) alkotja, hol gyakran meglehetős nagy hajók is oltalmat keresnek az Adria viharai ellen. Az innen délkeletre eső Incoronata szigetet keskeny csatornák választják el Grossa szigetétől, s a délnyugati partja mellett egész sereg sziklasziget és szirtzátony van. A Közép-csator- nában feküsznek Eso, Zut, Sit, Laudara meg egy sereg más apróbb sziklazátony. A Premudától a sebenicói scogliókig terjedő egész szigetvidék egy- hangú, többnyire meredek és hegyes; dél felé a csúcsoknak az a hullám- zatos sora tűnik föl, melyet egész helyesen hasonlítottak egy „földdé vált tenger "-hez. Egyes faluk vannak néhol a tengerparton, máshol nagyobb vagy kisebb magaslatokon. A Quarncrolóból Zára felé való tengeri úton legfölebb azok a templomok vonják magukra az útazó figyelmét, melyek a szigetek legmagasb pontjain állnak, középpontúi szolgálva a köröttük elszórtan fekvő házak közt. Azonban mennél alább megyünk délre : annál kiesebb a szigetek keleti partjainak a képe, legszebb pedig a pasmani csatornában, hol a sok falu és a bennök levő romok némi változatosságot okoznak. Mindezen szigetek különböző hatást hagynak lelkünkben a szerint, hogy melyik oldalukról láttuk őket. Nézzünk be először is Grossa szigetére. A Punte bianchék alacsonyak és oly kopaszok, hogy a színök fénylő fehér. Ha innen dél felé fordúlunk, folyvást egy kősivatagon haladva a Velia straza legtetejére (338 méter) jutunk, honnan a hegy csaknem függőlegesen hanyatlik alá délnyugat felé. Kivévén délkeleten egy kis erdőt, délnyugatra csupa hamuszürke kopár területet látunk. Egészen más az éjszakkeleti oldal. Olajfaerdők és szőlőültetvények borítják ott a szelídebb halmok oldalait, olykor mirtuszok-, borostyánok- és borókabokroktól meg-megszakítva, melyek közé azonban eperfa és tölgy is sok vegyül. Az olajfaerdő tisztásain