Seite - 418 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

418 brazzaiak igen jól mívclnek. Nyugatra a sziget közepén fekszik az egykori főhely, Ncrcsi (382 méternyi magasban), honnan jó járható útak futnak sugarasan minden felé. Legkiesebb vidéke éjszaknyugaton van a S. Giorgio fok (Punta S. Giorgia) és Postire közt, melyen S. Giovanni és S. Pietro della Brazza helységek fekszenek. Legnagyobb helysége jelenleg Milna a nyugati részen, legnagyobb községe Pucisce az éjszaki parton, a hol a leggazdagabb kő- és márványbányák is vannak. Lesina 70 kilométer hosszú, de 10 kilométernél sehol sem szélesebb. Innen van a neve is (lesina = ár). Kitűnő levegője és dús növényzete van. Rozmaringillat tölti be az egészet, szentjánoskenyér- és masztikszfák borítják dombsorainak oldalait, magas törzsű pálmák nyúlnak föl büszkélkedve egyéb meleg-égalji növények közül, oleánderek, czitrom- és borostyánfák teszik a kertek ékességeit. A leves törzsű és buja csodás virágzatú agavékat sok helyt szántóföldek garádjaiúl használják. Ezért már többször tervezték, hogy Lesina szigetét éghajlati téli üdűlőhelylyé alakítják. Meglepő szépen fekszik Lesina város nyugati lejtőjén a fölötte emel- kedő hegynek, melynek tetejét egy elhagyott erőd koronázza. A tenger felől érkezve, a háttérben magasabb hegycsúcsok ötlenek föl, melyek közül egyen a S. Nicolò erőd áll, a másikon, a smokovniki csúcson, egy rom van. Spagnuolo erődtől balra egy kisded templom áll, mely a Madonna della Salute-nak van szentelve. A házak félkörben fekszenek a kikötő körűi; közben-közben kertek vannak, melyek, mint a város melletti halom is, növényzetök pompájával elbájolják a botanikust. Épen a part mellett van a főpiacz Sammicheli régi loggiájával. Fölemlítendő még a Ferencziek kolostora, melyben sok szép festmény van, továbbá a Gelsa-, meg a Verboska- templom; mind a kettő meg van erősítve, sót az utóbbi egész erőddé van alakítva, melynek még bástyája is van. Ezek az erősségek a törököknek régebben oly gyakori támadásai ellen készültek s bizonyságot tesznek a sziget lakóinak keresztényi ájtatosságáról. Lissa szigetét, melynek közelében a monarchia hajóhada Tegetthoff alatt halhatatlan dicsőséget szerzett, sokan az Adriai tenger Maitájának nevezték. Pelasgok, syracusaiak és angolok a világtörténelem különböző időszakaiban az Adria kulcsának tekintették. Hadviselési fontossága azonban ma, a jelenkori hadi eszközöket tekintve, nagyon alászállott annyira, hogy most Lissa, mint „hadi kikötő", már nem szerepel. A romjai azonban még most is megvannak azoknak a nagyszámú ágyútelepeknek és parti erődöknek,