Seite - 428 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

428 Az Adriai tenger legbelebb nyomul Európa közepéhez s így e világ- résznek mintegy a fő lüktető ere, más részt összeköti ezzel a művelődés tűzhelyét, nevezetesen a Keletet és Egyiptomot is. Az Adriai tenger körűi csoportosultak a művészetteremtő Görögország, Felső-Italia termékeny síksága, a Velencze vidéki meredek hegyek, úgy szintén a Száva és Duna erdős völgyei is. De, noha biztosan tudjuk, hogy Dalmáczia már az őskorban is ember lakta föld volt, aránylag igen kevés tanúbizonysága került elő eddig ennek a homályos kornak; mert néhány helyi és befejezetlen kutatás eredményein kivűl többnyire csak véletlenül napvilágra került lelt tárgyakat ismerünk, melyek vagy magánosok birtokában, vagy a spalatói és zágrábi múzeumban vannak. A legtöbb efféle tárgyat három barlangban találták, úgy mint a grabakiban, a san pellegrinóiban és a santa domcnicaiban Lesina szigetén. Az elsőben 1885-től 1887-ig néhány csiszolatlan syenitből való gabona- őrlőre, szép hajlású tűzkő késekre, csonteszközökre, emberi koponyára, kivált pedig fazekas korong nélkül készült, durva, kezdetlegesen díszített és igen különböző alakú cserépedények számos töredékére akadtak. Mindezen tárgyak korának meghatározását igen megkönnyítik a velők együtt talált állati maradványok. Találtak ott egy körülbelül húsz éves ember fejéből való koponyarészt, mely mellett ehető csigák kagylói voltak. Az összetört csontok is bizonyítják, hogy ez a barlang állandó emberi lakóhelyűi szolgált. Találtak olyan csontdarabokat is, melyeket bizonyára valami éles fém- eszköznek kellett szétvágnia, mindazáltal érezfegyvereknek és szerszámoknak nyomára sem lehetett akadni a barlangban. Lesina szigetének őskori tárgyakat rejtő sok más barlangja közül legfontosabb a Lesina melletti S. Pellegrino halom nyugati oldalán levő Markova spilja (Márkus barlang). Ebben vörös és fekete (korommal égetett) agyagcserepeken kivűl néhány, szabálytalanúl karczolt vonalakkal díszített edényt találtak, köztük hármat olyant, melyeken fül helyett a fazék falába, ezzel egyközűleg fúrt lyukat láthatunk. Ez kétségen kivűl arra szolgált, hogy annál fogva az edényeket zsineggel, vagy bőrszíjjal fölakaszthassák. Találtak még tűzkő, félopál és jáspis eszközöket, számos nyílhegyet, lándzsa- véget, görbe és egyenes kést, ezeken kivűl még csonteszközöket, így foko- sokat, vésőket, egy- és kéthegyű nagy tűket is. Fémnek azonban nyoma sem fordúlt elő, de nem gabonának, vagy egyéb élelmi növénynek sem. Lesinán kivűl neolith-korszakbeli eszközökre akadtak még Lissában (Vis),