Seite - 431 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

431 (Dubrovnik) vidékén, egészen föl a Naro völgyéig. A Narenta (Naro, Neretva) és a Titus (Krka) folyó közén laktak a tulajdonképi dalmaták vagy delmaiák , kik azonban ismét apróbb néptöredékekre oszlottak ; ilyenek voltak a maniak a Spalato (Spljet) és Makarska közti tengerparton, a bullinok Traù (Trogir) táján és a nestók a Nestos folyó mentén, mely valószínűleg azonos a későbbi Titus folyóval. Ettől a folyótól éjszakra már liburn törzsekkel találkozunk, minők példáúl a hylliek Zára környékén, kikről a Krka és Zrmanja (Tedanius) közti földet hylli félszigetnek nevezték. Dalmáczia illyr őslakossága között már igen korán találunk idegen, még pedig, mint a Földközi-tenger partjain mindenütt, phoeniciai s utóbb görög telepeseket. Ezek a monda szerint már a leghomályosabb ó-korban itt voltak, mikor Diomedes thrák hős Dalmáczián át a Timavusig nyomult volna előre. O róla kapta a Punta Planka (Sebenico és Spalato között) az ó-korban a Promontorium Diomedis nevet. Sőt Herkules is átment volna Dalmáczián a Hesperidák kertjeihez való útjában, s az ő fiáról, Hyllosról, vették volna nevöket a föntebb említett hylliek. A bűbájos Medea szintén érintette volna híres menekülésekor a quarnerói szigeteket. Ismeretesebb mégis Kadmos története, a ki nejével, Harmóniával, nyugatra költözve, Dalmácziába került, és, mint mondják, a Cattalo és Ragusa közti vidéken tartózkodott. A hagyomány szerint ő alapította Butoét (Budua, Budva) és Illyrios nevű fiától kapta volna az Adriai tenger keleti partjának földje és népe az Illyria és illyrek nevet. A görögök ezen legrégibb dalmácziai letelepedésére látszik mutatni némely, úgy nevezett „cyklopi" épület, így a Cittavecchia (Starigrad) melletti Lesina szigetén, kivált pedig a Gelsa (Jesa) melletti Tor gradina ugyanott. Ez a négyszögű gradina mintája az illyr-görög korszak építkezé- sének. A falak óriási faragott koczkakövekből vannak összerakva és torony- szerű épületet alkotnak. Ez a torony alkalmasint az ősrégi szomszédos Pharia (Cittavecchia, Pitve Starigrad mellett) város őrtornyáúl szolgálhatott. A Kr. előtti VII. században korinthusi görög hajósok tűnnek föl az Adriai tenger déli részén, nem mint első fölfedezők és gyarmatosok, hanem itt is mint a phoeniciaiak utódai. Syrakus a korinthusi gyarmatból népe- sedett be a legtöbb dalmát sziget, így mindjárt első Dionysius alatt (390 körűi) a parttól legmesszebbre fekvő Lissa (Issa, Vis) szigete, aztán 385 körűi Pharia is. Ezután következett Corcyra nigrának (Curzola, Kordula) az ázsiai Knidosból jött dórok által való betelepítése, továbbá Melita