Seite - 436 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

43G Tauris szigete mellett (Scedro, Torcola a lesinai parton) 47-ben fontos tengeri ütközetet vívtak a Caesar-párti Vatinius és a Pompejus-párti Octavius, melyben emez teljesen leveretett. Caesar győzelme folytán az előbb elpártolt városok, így Issa is, mind visszatértek hozzá. A győztes Vatinius propraetorrá lett, hogy a közigazgatást rendezze. Székhelyét Naronába tette és megerősítette ezt a várost, melynek nagy kereskedelmi és hadi fontossága, sőt ekkor már municipium módjára szabályszerű magistrá- tussal bíró rendezett városi szervezete is volt. Ekkor már Naronában a művészet is virágzott, mert a legtöbb ott talált műtárgy a jobb korszakhoz tartozik, így a hét tánczoló alak domborképe, mely a föltalálás gazdagságát, a rajz kecsességét és a kivitel gondosságát tekintve csaknem görög jellegű. Caesar halála után újra föllázadtak a dalmaták (43) és Baebius senatort annyira megverték, hogy Vatiniusnak Dyrrachiumba (Drac, Durazzo) kellett visszahúzódnia. M. Brutus Cacpio megbízatott ugyan Dalmáczia kormány- zásával, de már 40-ben ismét nyíltan lázongtak a dalmaták, úgy, hogy Asinius Pollio consularist kellett ellcnök küldeni, ki azonban semmi neve- zetes sikert sem ért el. A partmellék visszatért ugyan a rómaiak hatalma alá, de a tartomány belseje független maradt, mint az előtt. Dalmácziát teljesen csak Octavianus hódította meg. O zabolázta meg a meletai és corcyra nigrai kalózokat, a kiskorú fiatalságot mind levágatta, a fegyverfogható férfiakat pedig rabszolgákúl adatta el. A legyőzött sziget- lakóktól és liburniaktól összes hajóikat (a gyorsan vitorlázó naves libnr- nicae ket) elvették s azok segítségével nyerte meg később Octavianus az actiumi ütközetet. A japydok legyőzése után Augustus Dalmáczia belföldjét támadta meg, a hol őt Versus és Festimus dalmát vezérek Promona (Teplju) mellett 12.000 harczossal fogadták. A várost, noha vitézül védekezett, bevette és földúlta, hasonlóképen Synodiumot (Otavicét a Svilaja és Mosec közti völgyben?) és Setoviát (Sutinát, Mué és Sinj között?). Ez utóbbi város alatt Octavianus meg is sebesült és Statilius Taurust ott hagyván, 33-ban Salonán át Rómába visszatért. A dalmatákkal azon föltétellel kötött békét, hogy kötelesek voltak legelőkelőbb ifjaik közül hétszázat kezesekűl adni, a Gabiniustól elvett hadi jelvényeket visszaszolgáltatni és évi adót fizetni. Ekként a rómaiak kétszáz éves makacs küzdelem után végre Dalmácziát is meghódították. Mindemellett még igen sok fáradságukba került, míg a tartományt lecsendesíthették és a maguk módjára berendezhették. Augustus ugyan