Seite - 439 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

439 nemzetek háborgatták a római birodalom határait. így a gótok több ízben berontottak Dalmácziába. Ezen időtájra (a III. század közepére) esik a leg- főbb hatalomnak kétfelé osztása : egy részt polgárira, mely a tulajdonképeni helytartó, a „praeses* kezében maradt, más részt katonaira, mely a külön „duxtt-ot illette. Azonban ez a rendszabály is, mely a hadsereg fölötti főparancsnokságot tapasztalt katona kezébe tette le, a fenyegető veszélyt csak késleltette, de elhárítani nem tudta. Ezen „duces Illyriciani limitis", vagy „duces totius Illyrici" közt több olyan is volt, a kik később császá- rokká lettek, s kik mind az illyr népből származtak, így például Claudius Gothicus, Aurelianus, Septimius, Probus, Carus, stb. Probus halála után a barbárok ismét betörtek Dalmácziába, de a Naronából származott Carus császár visszaverte őket. Ez az egész nyugatot fiának, Carinusnak, engedte át és Constantinus Chlorust, a későbbi császárt, tette Dalmáczia kormány- zójává (282). Ekkoriban egy másik dalmata, a Salona közelében született C. Aurelius Valerius is kiválóan kitűntette magát a római seregben vitézsége és esze által úgy, hogy őt 285-ben a hadsereg Diocles vagy Diocletianus néven császárrá kiáltotta ki. Alatta Dacianus volt Dalmáczia praesese, a ki 296-ban György salonai püspököt megkínoztatta; ő utána pedig M. Aurelius Julus, kinek kormányzása alatt 299-ben Szent Domnius, e néven második püspök, szenvedett vértanú halált. Mindamellett Diocletianus voltaképeni keresztényüldözése csakis 303-ban kezdődött és Dalmácziára épen úgy kiterjedt, mint a római birodalom többi tartományaira. Diocletianussal új korszaka kezdődött általában a birodalomnak, kivált pedig Dalmácziának. A kormányzási és közigazgatási rendszerben történt egyéb fontos változások mellett, melyek az egész birodalmat illették, Dalmá- czia még két tartományra is osztatott föl : a tulajdonképeni Dalmácziára Salona fővárossal, és a Praev alitanár a (déli Dalmáczia és éjszaki Albánia) Scodra (Scutari, Skadar) fővárossal. A Diocletianus által megkezdett újjá szervezést Nagy Constantinus fejezte be 325-ben. Ö az egész Balkán-félszigetet keleti és nyugati Illyricumra osztotta föl, emezt Olaszország praefecturájához csatolta és így ez országgal még szorosabban összefűzte. Ezen kivűl elkülö- nítette a polgári hivatalokat a katonaiaktól, amazokat a „praefectus prae- torio", emezeket pedig a „magister militum" alá rendelte. Diocletianus uralkodása alatt vejének, a Sirmiumban székelő G. Galerius Valerius Caesarnak törekvései folytán Dalmáczia ment maradt az ellenséges betöré- sektől és sikeres belső fejlődésnek örvendett.