Seite - 440 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

440 Leköszönése után (305) Diocletianus újonnan épített palotájába vonúlt vissza Salona mellé, a mai Spalatóba. Tevékenységének nyomait még Szerémmegye gránitbányáiban is föltaláljuk (a Fruska gorában, Mitrovicától éjszakra), hol ő az oszlopkészítő és szobrászmunkákra személyesen ügyelt föl s római és spalatói építkezéseihez sok épületdíszt készíttetett. A zavargások, melyek Diocletianus halálával (313) a római birodalom- ban támadtak, Dalmácziának is ártottak. Nagy Constantinus ugyan győzel- mesen visszaverte a berontó gótokat és szarmatákat, de igen káros lett az akkor még virágzó és gazdag tartomány biztonságára nézve az, hogy ő a Diocletianus-féle „katonai határőrvidék"-et megszűntette. Constantinus egyik unokaöcscse, kit szülőfölde után Dalmaciusnak hívtak, rokonai mellett szintén Caesarrá lett. Illyricum kormányát azonban nem ő kapta meg, hanem Constantinus ifjabb fia, Constans, ki nem sokára az egész Nyugat egyedüli urává lett. H. Julius Rufinus Sarmentius dalmát praeses őt a császárok legszerencsésebbjének tartotta, de biz ezt a légiók agyonverték és Dalmácziában Valerianust kiáltották ki császárrá, ki kevés- sel utóbb meghalt. A trónkövetelők között ekkor kitört polgárháborúban Dalmáczia is sokat szenvedett. Még nagyobb hányatások kezdődtek a gótok előnyomúlásakor (375.) és a hunok föltűnésével, mikor is e tartományra szomorú korszak következett, melylyel Dalmáczia őskora véget ér. Ezen történelmi leírásnak kiegészítéséül még a római korszak politikai és művelődési életének vázlatát adjuk. Ugyanazt a politikát, mely a többi meghódított tartományban is bevált, alkalmazták a rómaiak Dalmácziában is. Itt találták már a föntebb leírt illyr szervezetet, melylyel számot kellett vetniök, hacsak az illyrek elkeseredett ellenállását még inkább fokozni nem akarták. A decuriákra, civitasokra és conventusokra való fölosztás, a mint azt Plinius leírja, már némileg a rómaiak előtt is megvolt, sőt görög, vagy római intézményekkel, magisterekkel és quaestorokkal biró néhány városa is volt már előbb Dalmácziának. Egyenesen a császári helytartó alatt állott Dalmáczia három politikai conventusa, úgy mint a scardonai (a Titustól éjszakra), a salonai (a Titus és Naro között) és a naronai (a Narótól délre). E három közigazgatási kerület mindegyikének képviselő-testülete, mintegy országgyűlése volt, melyet a helytartó, mint elnök, évenként egyszer összehívott a conventus által épített „Praetoriumu-ba. A helytartó a gyülekezeten másodfokú bíró gyanánt is szerepelt olyan ügyekben, melyek a városi elöljárók (duumviri