Seite - 441 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

441 iure dicundo) előtt már megfordultak. Ö alatta állott a közigazgatás minden ágazata, az útak építése és fentartása ép úgy, mint a határok védelme. Ò mellette legfelsőbb pénzügyi hivatalnok volt Dalmácziában a „procurator Augusti", a ki, Dalmáczia akkori gazdagságát és a császári jószágok nagy számát tekintve, a tartomány egyik legfőbb embere volt. Az ország jöve- delme legnagyobb részt a császári pénztárba folyt. A legfontosabbak egyike volt a bányajövedelem. Dalmáczia arany- és ezüstbányái számára külön állami kezelőhivatal volt, melynek igazgatója Salonában székelt. A korona- javak kormányzóján kivűl volt Salonában egy, az állami javakat kezelő legfőbb pénzügyi hivatalnok is, számos alsóbb rangú pénzügyi tisztviselővel, aztán Dalmáczia tartományi pénztárainak kezelője, az összes hadiszerek fegyvergyárának igazgatója, a császári szövő- és festőgyárak igazgatója, ott volt végre a „comes commerciorum per Illyricum", a ki mint vámszedő- főnök szerepelt és az illetékeket a saját „stationariusu-ai által szedette be. Különösen fejlett volt a városi élet. Található itt mindenféle községi szervezet : coloniák, municipiumok és közönséges, független tribusok. Több kis községből, melyeket már a szervezés előtt itáliai kereskedők bírtak, s melyek ezért „oppida civium romanorum" gyanánt tekintettek, Augustus alatt s még inkább a Flaviusok uralkodó házából való császárok alatt egészen tekintélyes coloniák és municipiumok fejlődtek. Mintegy 60 olyan községet ismerünk eddig e tartományban, a hol római polgárok laktak, kik az eredeti lakosság közt nyelvöket és szokásaikat meghonosították. Ilyen V coloniák voltak : Jader, Salona, Aequum (Citluk, Sinj mellett), Narona és Epidaurum; municipiumokúl említtetnek: municipium Flavium Scardonae, municipium Riditarum (Rider), municipium magnum (Balijina Glavica, Drnis mellett), stb. Burnum lakosai és a curieták (Krk, Veglia) szintén bírtak „ius italicumw-mal. A tartomány nyilvános és társadalmi életének közép- pontja Salona volt, mely a „Sinus Salonitanus" legbelső öblében, a Solin (Jader) folyó torkolatától éjszakra feküdt. E várost, melyet Sáfoov vagy JZaÁcoi'tg néven már a görögök is ismertek, a történelem először K. e. 119-ben említi, mikor L. Caecilius Metellus ott telelt és már Kr. e. 78-ban mint „oppidum civium ronianorumtt fordúl elő, melynek saját hatósága, papjai és áldozó helyei vannak. A Caesar és Pompejus közötti polgár- háború után Salona lett a dalmát conventus középpontjává és nem sokkal utóbb az egész provincia fővárosává. Mint római colonia a Tromentina tribusba osztatott. Salona virágkora az I. és II. századba esik, később ellen- T. 56