Seite - 443 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

443 korán kiszorította a kereszténység, melynek e tarto- mányban való meghonosodására nézve igen kedvező volt az, hogy Dalmáczia Byzancz és Róma közt feküdt. Jámbor hagyomány szerint Péter és Pál apostolok Rómába útaztokkor Dalmácziában is megfordúltak. Történelmileg bizonyos, hogy Szent Titus 45-ben Dalmácziába küldetett az evangéliumot hirdetni és hogy őt más térítők is (Hermes, Lukács evangelista, Kelemen, Apollinaris) követték. Azonban a kereszténységnek Dalmácziában való tulajdonképi megalapítójául antiochiai Szent Dornniust (Dujam, Dojmo), Szent Péternek egyik tanítványát, kell tekintenünk, a kivel a rendszeres hierarchia kez- dődik. O rövid idő alatt oly sok követőre talált Salonában, hogy a pogány papokban gyűlölséget keltett, miért is Kr. u. 107-ben vérpadra vitetett. A Domnius által alapított hierarchia egész Dalmácziában elterjedt és szakadatlanul tart napjainkig úgy, hogy a salona-spalatói metropolatus apostolinak mondható. Domnius után sokan nyerték még el a vértanúság koronáját, köztük leghíresebb az aquilejai Anastasius Fullo, kit 308 körűi a Jader folyóba taszítottak. Holttestét a Szent Domniusé mellé temették és 655-ben azzal együtt szállították Spalatóba a mostani székesegyházba, hol még most is mindkettejüket Spalato városának és egyházkerületének védszentjeiűl tisztelik. Sőt még magának a keresztények legnagyobb üldö- 56» À J. JV. Római korból való leletek : üvegtárgyak, gyöngy-ékszerek, stb.