Seite - 444 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

444 zőjénck, Diocletianus császárnak a családja is több vértanút adott a salonai egyháznak, kik között legnevezetesebb Cajus római pápa. De Dalmáczia többi nagyobb városában és sík földén is korán elterjedt a keresztény hit. Mindjárt az első századokban sok püspökséget látunk támadni, így pl. Epetiianb^w, Spalatótól keletre. Zárában 299-ben Donatus püspököt vitték kínpadra, a ki ez egyháznak Anastasia és Grisogonus vér- tanúk mellett legtiszteltebb védszentjei közé tartozik. Aenonában (Nin, Nona) 117-ben alapította Szent Anselmus az első egyházat. Epidaurumról pedig tudjuk, hogy már a 226-dik évben állandó püspöke volt. A zárdai élet is igen korán kifejlődött Dalmácziában. A zárdák számát tanúsítják szent Jeromosnak ezen szavai is: „Miként az egyiptomi sivatagok, úgy népesednek be a dalmát szigetek magányai is jámbor emberek karaival, kik Istennek szent énekeket zengenek". Egy másik levelében pedig ezt írja egy barátjának és földijének : „Te kolostorokat építesz és nagy számú szent férfiakat gyámolítasz Dalmáczia szigetein". A nagyszerű épületek, melyeknek maradványai mindenfelé találhatók, a sok templom, vásárcsarnok, színház, amphitheatrum és fürdő mind azt hirdeti, hogy ez a tartomány igen gazdag volt. Művészet dolgában Dalmáczia arra látszott hivatva lenni, hogy a római művészet gazdag másod virágzását teremje meg. Legjobban bizonyítja ezt Diocletianusnak spalatói palotája. Diocletianus példáját más római nagyok is követték, átköltöztek a dalmát partokra és pompás épületeket emeltek, melyeket szép szobrokkal és építési díszítményekkel ékesítettek. A tartomány belsejében is virágzott művészeti fejlettségnek pedig a garduni (Vojnic) tropaeum a bizonysága, mely egy, most már hiányzó fölíratnak szegélydíszítése volt. A kereskedelmet kitűnő útak segítették elő, melyekkel a rómaiak Dalmácziát Itáliával és a keleti benfölddel kötötték össze. A fő közlekedési vonal Jadertől a part mentén, vagy legalább a parthoz közel vonúlt Scardonán és Salonán át Naronába s onnan tovább Scodrába. A benföldi út Tarsiticából (Rieka, Fiume) és Seniából (Senj) indúlt ki, a Velebiten át Clambetebe (Obrovac mellett) vitt, s onnan tovább haladt Coriniumon át Jaderba, innen pedig Nedinumon, Asserián (Podgradje), Hadrán (Medvidje), Burnumon, Promonán (Promina), Municipium Magnumon és Andetriumon át Salonába vezetett. Innen ágazott ki a dunai tartományokkal összekötő annyira fontos út Aequumon, meg Prologon át Boszniába. A benföldi út pedig Andetriumból Gardunon (Arduba?) és Pons Tilurin (Trilj) át Novaeba (Runovié, délre