Seite - 445 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

445 Imoskitól), innen tovább pedig a Herczegovinában levő Bigestébe (Himiac, Ljubuzki mellett) vitt. Mindezeket a fölsorolt és még egyéb kisebb utakat is, melyeknek itt-ott nyomaira akadnak, többnyire a Dalmácziában állomásozott római légiók építették főképen a Dalmácziában annyi érdemet szerzett P. Cornelius Dolabella (16—20. Kr. u.) helytartósága idején. A dalmát partokról a kereskedelem a Száva alsó részére és a dunai tartományokba, meg általában keletre irányúit. Illyricum beviteli vámjai (portorium Illyricum) rendkívül gazdagították az állampénztárt. Plinius Római korból való leletek : bronz művek és domborműves kövek. szerint a dalmát (ma boszniai) bányákból naponta 50 font aranyat nyertek. A juhtenyésztést is nagyban űzték, és a gyapjú megfestésére számos festő- műhely volt az országban, azok közt Salonában egy bíborfestő műhely is. utóbb a Diocletianus-féle palotában. E mellett a föliratokon a legkülönfélébt mesterségek fordulnak nagy számmal elő. Brattia szigete kecskéiről (capris laudata), Tragurium pedig márványáról (marmore notum) volt nevezetes. A partvidéken és a szigeteken a szőlőtermesztés virágzott (híres volt a lissai bor), ezen kivűl az olajfatenyésztés, meg a halászat, stb. A dalmaták híresek voltak mint derék hajósok és tengerészkatonák, de mint jeles lovasok is (equites Dalmati). A „liburni hajókat44 könnyű-