Seite - 450 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

450 Felső- és Alsó-Pannoniát s a két Noricumot is magába foglalta. Mindezen országok a birodalomnak Theodosius alatti ketté osztásakor a nyugat-római birodalomnak jutottak. De Dalmácziának olyan természetes határai voltak, hogy Nyugat- Illyrián belől is önállónak mutatkozott, mint ez a római hadvezérek által ismételve támasztott lázadások lefolyásából is kitűnt. 455-ben a dalmát születésű Marcellinus római tengernagy lázadt föl ; Marcellinus kiváló részt vett a chalonsi csatában s nagyban hozzájárult a római fegyverek diadalához. Erre Sziczilia kormányzatával bízták meg, csakhogy összeveszett Ricimer regenssel s visszatért szülőföldjére, hol olyan pártot szerzett, hogy 462-ben Dalmáczia királyává kiáltották ki. Minthogy a nyugati birodalomnak akkor nem volt tulajdonképeni császárja, Leo kelet-római császár elismerte Marcellinust királynak. 468-ban részt vett Éjszak-Afrikában a vandálok elleni háborúban; de megverték sSzicziliában meggyilkolták, mire Dalmáczia rövid időre ismét visszajutott a nyugat-római birodalommal való régi viszonyába. Csaknem ugyanez időtájt (458) Idaulf, ki a római hadseregtől elpártolt, igyekezett gót segélylyel Dalmácziát megszerezni, mi azonban nem sikerűit, mert a dalmaták nem támogatták. Elpusztította ugyan Mucrum (Macarsca), Laureto (a Narenta torkolatánál) és Bractia (Brazza szigetén) városokat és lekaszaboltatta lakosaikat; de azért minden igyekezete meddő maradt s végre is kitakarodott az országból. Kevéssel ez után Dalmáczia újra önálló közigazgatási területkép jelent- kezik. Julius Nepos, a szerencsétlen Marcellinus unokaöcscsc, nagybátyjának halála után magához ragadta Dalmácziában az uralmat, hogy csakhamar még magasabbra emelkedjék. Ö mellette egy másik dalmata, a Salonából való Glycerius, állott nagy tekintélyben ; Marccllinus alatt szolgált s halála után a megmaradt hajóhad egy részét a salonai biztos kikötőbe vezette vissza. Azután az itáliai hadseregben szolgált Ravennában s mint jeles vitéz megszerzé a legfőbb katonai méltóságokat. Ricimer unokaöcscse, Gundobald, ki bátyjától a regensséget örökölte, nagyon megkedvelte s nyugat-római császárrá tette (473 márcziusban). De Glycerius uralma rövid ideig tartott, mert tizenhat hónappal később Leo kelet-római császár Julius Nepost, nejének rokonát, nevezte ki nyugat- római császárrá. Julius Nepos nagy sereggel nyomúlt Itáliába, ostrom alá vette Ravennát s a trónról való lemondásra kényszerítette Glyceriust. De, hogy némileg kárpótolja az elvesztett hatalomért, salonai érsekké nevezteté