Seite - 453 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

453 s Bethlehemben teljesen elsajátította a héber nyelvet. Rómában rövid időt töltve (382), Egyiptomot s a Thebais sivatagait járta be, mire állandóan Bethlehemben telepedett meg, hol a zarándokok számára házat épített. Ott fordította le az ó-testamentomot khald nyelvből latinra (a „vulgata") s magyarázatokkal látta el. Rómának Alarik által történt bevétele oly mélyen hatott reá, hogy hosszú időn át egyebet sem tudott tenni, mint sírni. Még kilenczven éves korában is diktálta polemikáit s 420 szeptember 30-án halt meg. A katholikusok Dalmáczia védszentjeűl tisztelik. A népvándorlás zűrzavarairól Szent Jeromos, mint szemtanú, a IV. század vége felé a következő képet adja: „Már húsz esztendeje, hogy gótok, szármaták, quádok, alánok, hunok, vandálok és markománok szaka- datlanúl és rabolva pusztítják Dácziát, Thrácziát, Maczedoniát, Dardániát, Thessaliát, Achaját, a két Epirust, Dalmácziát és a két Pannoniát. Láthatni, hogy még püspököket is meggyilkolnak, vagy rabszolgaságba hurczolnak, nem is szólva a nép alsó elemeiről ; nemes matrónákat és szentelt szűzeket megbecstelenítenek, papokat s az oltár más szolgáit lekaszabolják, a templo- mokat lerontják, vagy lóistállókká változtatják, a szent ereklyéket pedig porba tapodják. Szóval : sóhajjal és jajjal telve minden és sehol sem látni egyebet, mint a halál iszonyatos látványát; így pusztúl el a római birodalom! Illyria vidékei Dalmácziával együtt, míveletlenűl hagyatnak; nincsenek lakóik és háziállataik, hanem erdőség és cserje lepi eltt. A barbárok már az első betörésekkor Szent Jeromos szülővárosát, Stridont is földig lerombolták. Az első gót és alán hadak 395 körűi nyomúltak Dalmácziába. Meg- elégedtek-c a rablással és pusztítással, vagy városokat is pusztítottak-e el, az nem bizonyos, mert ez a barbároknak saját érdekeibe ütközött volna; hisz Illyria a gótoknak engedtetett át s Alarik neveztetett ki (403) ez ország fővezérévé (dux). A gót áradat tehát valószínűleg kevés kárt ejtett Dalmácziában; de csakhamar közeledtek a sokkal rettenetesebb hunok, kik az V. század derekán a magyar Alföldön telepedtek meg ; a hun birodalom romlása után viszont újra kezdődtek a germán törzsek : suevek, gepidák, longobárdok és keleti gótok betörései. Az V. század végén Dalmáczia az erődített helyek és a szigetek kivételével már csaknem lakatlan volt. Rövid szünet állt be szenvedései történetében Teodorik keleti gót király erélyes uralkodása alatt. Teodorik 504 után elűzte az idegen betörőket Dalmácziából s ott néhány esztendőre