Seite - 455 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

455 De Totila, a gótok új királya, csakhamar friss erőt lehelt népébe. Belizár megveretett s 546-ban Byzanczba hívatott haza. Totila szemet vetett Dalmácziára is és vezérét, Muicurust, Salonába küldötte, hol ez megverte a byzancziakat. Justinianus új hadat küldött Narses vezetése alatt Itáliába (55 ÍJ. Johannes byzanczi tengernagy a tél folyamán, melyet Salonában töltött, szétvert egy gót hajórajt, mely a dalmát partokhoz mert közeledni. 552 tavaszán maga Narses szárazföldi úton, Scardonán, Novigradon s a Tengermelléken át Itáliába vonúlt s ott teljesen megsemmisítette a keleti gótok uralmát. A byzanczi császár a meghódított Itáliát a ravennai exarchával kormá- nyoztatta, kinek Dalmácziát is alá rendelte. Csakhogy az ország tulajdon- képeni kormányzata külön, proconsuli rangú tisztviselőre bízatott; neve capitanus vagy catapanus, székhelye egyelőre Salona volt. Ilyen kapitány volt Claudianus, ki 567-ben a Narses helyére ravennai exarchává kinevezett Longinust Salonában ünnepélyesen fogadta. Az egyes városok megtartották régi alkotmányukat és önkormányzatukat. De a byzanczi kormány terhes adóival és zsarolásaival csakhamar gyűlöletessé vált Itáliában, valamint Dalmácziában. Különösen Julianus Scribo salonai kapitány (600 körűi) sértette túlságos követeléseivel és személyes bánásmódjával a dalmatákat. De nem mertek föllázadni ; más részt Byzancz, hogy a lázadást lehetetlenné tegye, 614-ben igen nagy újonczjutalékot soroztatott be Dalmácziában s a perzsák elleni háborúba küldötte, hogy ott veszszen. Mindez annyira gyűlöletessé tette a byzanczi uralmat, hogy a lakosság alig fejtett ki ellenállást, mikor új népségek törtek az országra. Ezek közt voltak az avarok és adófizetőik, a szlávok, a kik a VI. század közepe óta együtt laktak a mai magyar Alföldön, s olyan közeli viszonyban álltak egymással, hogy egykorú írók sokszor össze is cserélik őket. Azok a szlávok, kik a VI. század második felében s a VII. század elején sújtolták Dalmácziát, a szlovének (Sxkaßiiroi) messze elterjedt törzséhez tartoztak s akkor az avaroktól függtek; nekik dolgoztak, hajót építettek részökre a Száván s a Dunán, és összes hadjárataikban a legkiválóbb részt vettek, mert nagy részt ő belőlük állott az avar hadsereg. Prokopius, Belizár titkára, már az 549. évnél, tehát oly időben, midőn Itáliában Totila új harczra lelkesítette a gótokat, említi a szlávoknak