Seite - 456 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

456 első, pusztító betörését Illyricumon át egész Durazzóig. 551-ben ismét 3.000 szláv kelt át a Dunán s büntetlenül fosztogatta Illyricumot és Thrácziát. Ugyanoly tömegek vonultak a következő évben a bosnyák hegyeken át Dalmácziába, sőt a telet is római földön töltötték. 568-ban Bajan, avar kliágán, 10.000 szlávot indított Dalmáczia elpusztítására s ugyanezt tette, úgy látszik, 582-ben is. Viharosabb lett az avarok és szlávok előnyomúlása a század fordúlóján. Valószínűleg 598-ban az avarok éjszaki Dalmácziába rontottak, elfoglalták és elpusztították Bankeis vagy Balca városát s még valami negyven római erődöt. Melyik volt ez a Bankeis város, azt bajos megállapítani; lehetett Benkovic Zárától keletre, vagy lehetett Bielina a Bukovicában, Benkoviétól keletre. A betörésről fenmaradt tudósításból kitűnik, hogy az avarok Dalmácziát majdnem teljesen elpusztították, s a legtöbb római telep is akkor tűnt el a föld színéről, hogy romjaiból soha többé föl ne támadjon. Mindazonáltal a pápáknak a dalmát püspökökkel váltott leveleiből kitűnik, hogy a VI. század végéig még egészen rendezett egyházi állapotok voltak az országban, mert e levelekben a főpapok pazar életmódjáról, nem pedig az ellenség okozta nyomorgatásokról tétetik említés. Csak 600 július havában fejezi ki I. Gergely pápa részvétét Maximus salonai érseknek a szlávok által okozott sanyargatás miatt, s nyilatkozik aggodalommal a jövőről, minthogy a szlávok Isztrián át Itália felé igyekeztek maguknak útat nyitni. Egyelőre azonban avarok és szlávok Itáliára vetették szemöket s egy évtizeden át békében hagyták Dalmácziát. Phokas császár gyönge kormányzata a byzanczi birodalmat megnyi- totta az ellenségnek s a határtartományokat szörnyű pusztúlásnak tette ki. Bíborban született Konstantin, ez időszak főforrása, azt írja, hogy Dalmáczia csaknem teljesen elnéptelenedett s állítása azért is valószínű, mert az avarok s a tőlök függő szlávok első betöréseiknél nagy kegyetlenséggel dúltak, és sok ezer római lakost, részben a legkínosabb módon, megöltek, töméntelen embert pedig rabszíjon elhurczoltak és a biztonság teljes hiánya a föld mívelését is akadályozta. Csupán az erős tengermelléki és szigeti városok, melyek hozzáférhetetlen lagunáik és tengerök mögé rejtőzködtek, tehettek ez alól kivételt. Arról, hogy az avarok s a nyomukat követő szlávok Dalmácziát tényleg meghódították volna, ez időben még szó sem lehet, s megbízható egykorú író ezt nem is állítja. Az egykorú jelentésekből csak azt a tényt