Seite - 460 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

460 Közép-kor. Földrajzilag és történelmileg szakadatlanul változásban ingadozik Dalmáczia az egész közép-koron át, mint a kormány talan hajó, melyet ide-oda dobálnak a hullámok. Az ország az európai Kelet és Nyugat határszélén feküdt s gyakran ott ütköztek egymásba a nagyobb és kisebb szomszéd államok különféle eltérő érdekei. A VIII. század végén a dalmácziai horvátok laza függési viszonyba jutottak a frank birodalomhoz. Velencze, Pál zárai herczeg és Donatus zárai püspök is, emez mint Dalmáczia római lakóinak követe, fölajánlották Nagy Károlynak 805-ben meghódolásukat. De csakhamar elpártoltak tőle ; Károly pedig 812-ben Mihály császárral kötött békeszerződésében azért, hogy Byzancz elismerte császárnak, lemondott Velenczéről és Dalmácziáról, a mennyiben ez utóbbi római volt, míg a horvátok továbbra is frank felsőbbség alatt maradtak; ez a megoldás annyiban összeillett az akkori állapotokkal, hogy a frank birodalom szárazföldi, Byzancz pedig tengeri hatalom is volt. Még Borna, a dalmácziai horvátok herczege is támogatta Jámbor Lajost a Száva és Dráva közötti pannóniai szlávok ellen, kik Lindewit herczeg alatt föllázadtak ; Borna utóda, Ladaslav, a császár jóváhagyásával lépett (821) trónra s a legrégibb fönmaradt horvát oklevél, mely Ladaslav második trónutódjától, Tirpimirtől származik (852), még szintén Lothár császár uralkodása idejéből van keltezve. Ellenben a dalmácziai szerbek megtartották teljes függetlenségöket s a IX. század óta a narentaiak, területök kedvező fekvése következtében, mint vakmerő tengeri rablók tűntek ki közűlök. Csakhamar csatlakoztak hozzájok, mint nem kevésbbé rettegett kalózok, a kairawani afrikai szaraczénok, kik Sziczilia meghódítása után az Adriai tengeren is garázdálkodni kezdtek. Buduát, Rosét, Cattarót és Risanót elpusztították, a rizoni (Bocche di Cattaro) tengeröbölből Ragusa ellen nyomúltak s tizenöt hónapon át ostromolták, azután Tarent és Bari ellen fordultak. Végre a két császárság szövetkezett a közös ellenség ellen; II. Lajos császár kiragadta a szaraczénok kezéből Barit, s ugyanakkor maczedoniai Basilius császár hajóhadat küldött a narentaiak ellen, kik három pápai legátust, midőn ezek Konstantinápolyból haza felé utaztak, kiraboltak. Lajos császár utólag panaszt emelt ugyan a narentaiak ellen intézett e támadás miatt, kiket, habár csak névleg, alatt-