Seite - 461 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

461 valóinak tekintett. Mivel azonban csakhamar maga Lajos is bajba keveredett s a frank birodalom mindinkább romlásnak indúlt, Basilius császár ezt arra használta, hogy visszaállítsa Byzancznak a dalmácziai szlávok fölötti felsőbbségét. Sedeslavot, Tirpimir egyik ivadékát, megerősítette herczegi méltóságában. Evvel együtt a narentai és a többi délszlávok főnökei is meghódoltak ; de a narentaiak folytatták fosztogatásaikat s Basilius császár maga tanácsolta a Dalmácziában élő rómaiaknak, hogy támadásaiktól adófizetéssel váltsák meg magukat. A velenczeiek követték e példát ; hogy szabadúljanak a rablóktól, évi bért fizettek nekik. De mindezen népeknek Byzancztól való függése ép oly laza volt, mint egykori függésök a frank birodalomtól, sőt Muncimir horvát fejedelem fölvette az Isten kegyelméből, utóda, Tomislav (914 körűi) pedig a királyi czímet. Régi fosztogatásaikat nem hagyták abban a narentaiak, még akkor sem, midőn Basilius császár rendeletére fölvették a keresztséget. 887-ben a velők Punta Micánál vívott tengeri ütközetben Ursus Participatius velenczei doge elesett. Azon, akkor még nyílt kérdés, hogy az Adrián való uralom a naren- taiaknak, vagy a velenczeieknek jusson-e, csak a X. század folyamán dőlt el az utóbbiak javára. A velenczeiek hasznot húztak a bajokból, melyeket a dalmatáknak akkori keleti szomszédaik, a bolgárok, valamint azon rabló kalandozások okoztak, melyekre a narentaiakat a bolgárokon nyert diadal sarkalta. Zára, Traù, Spalato és a nyugati szigetek Orseolo II. Péter dogét hívták segélyül, ki a görög császár beleegyezésével azonnal teljesítette kívánságukat. Osseró- ban partra szállt, a sziget hódolatát, Zárában pedig a hűségesküt fogadta s visszaadta a városnak Pagót, melyet a horvátok elfoglaltak tőle. Svetoslav horvát király a békekötésben (998) arra kötelezte magát, hogy nem bántja többé a dalmatákat; a narentaiak elvesztették Lesina, Curzola, Lagosta, Brazza és Meleda szigetét, hol erődítményeket emeltek ; vissza kellett innen sziklafészkeikbe vonúlniok, hajóik s azokkal együtt tengeri uralmuk is füstbe ment. Ragusa is kénytelen volt hódolni a velenczeieknek. A doge ez időtől fogva „Dalmáczia herczegett czímet viselt, mely utóbb feledésbe ment ugyan, de 1086-ban föleleveníttetett. A horvátoknak azon kísérlete, hogy Zára városát megfoszszák a pagói sóbányáktól, új háborút okozott; Orseolo Ottó doge hajóhaddal jelent meg (1018) Dalmácziában s ez alkalomból adót vetett Arbe, Veglia és Ossero szigetekre. Ekkor a horvátok a byzancziaktól kértek segítséget s II. Basilius görög császárnak, „a bolgár-