Seite - 462 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

462 ölőtt-nek, csakugyan sikerűit legalább Dalmáczia egy részében visszanyerni a felsőbbséget. Zára az Orseolók bukását (1032) arra használta, hogy a köztársaságnak tett esküjét érvénytelennek tekintse s a velenczei helyőrséget elűzze. De csakhamar kénytelen volt kapuit újra megnyitni, ellenben a ragusaiak ébersége meg tudta szabadítani városukat a velenczei őrségtől. E közben a keleti birodalom Alsó-Olaszországban érzékeny vesztesé- geket szenvedett s Apuliát a normannok elfoglalták tőle. Ettől fogva a normannok hajóhadai megjelentek az Adrián, hol azonban Velencze ellen- állásával találkoztak. Minthogy a dalmaták a normannokhoz csatlakoztak, újabb meghódolásukkor Velencze Ígéretet vett tőlök, hogy ezt többé nem cselekszik. De Ragusa, mely nem vállalt ily kötelezettséget, 1080-ban Velencze, valamint a keleti birodalom ellen is támaszt talált a Guiscard normann herczeggel való szövetségben, kit Durazzo elfoglalásában tettleg támogatott. Mindehhez még vallásos viszálykodások is járúltak. A dalmácziai s a hegységen túli szomszéd vidékeken lakó szlávok fölvették a keresztény- séget, még pedig eleinte Róma hatása alatt a parti városokban lakó latin keresztények fáradozásai következtében, de utóbb Byzancz hatása alatt; végűi Cyrill és Method tanítványai befejezték a térítést s a szláv-glagolitot tették a liturgia nyelvévé. Mivel azonban attól lehetett tartani, hogy ez a szertartás, mint oly kötelék, mely Dalmácziát a Kelethez fűzi, a sokféle felekezet beözönlését is elő fogja segíteni, melyek akkor a Keleten, főleg pedig a Balkán-félszigeten elterjedtek : Róma elhatározta, hogy ott is bevéteti a latin szertartást. E miatt hosszadalmas küzdelem támadt, mely először a Narentától éjszakra eső földön dőlt el, még pedig a római pápaság szellemében, s mely ezután (1085) Dalmáczia déli részében s a határos Herczegovinában, Albániában és a mai Montenegróban is elterjedt. Ragusa, mint e mozgalom zászlóvivője, viselte először következményeit, mert Bodin e miatt ostrom alá vette. A XI. század derekán István, a régi fejedelmi család sarja, a dalmácziai horvátok közt új hatalmat alapított, melyben 1052-ben követte fia Kresimir Péter. Mindketten királynak nevezték magukat s elismerték a byzanczi felsőbbséget ; rendes székhelyök Nona volt. Kresimir utóda Suinimir volt, ki, midőn Slavizo trónkövetelőt eltette láb alól, a pápától a királyi czímet adományoztatta magának és Salonában Szent Péter templomában VII. Gergely követétől lobogót és kardot, koronát és kormánybotot kapott, hogy az