Seite - 463 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, - Az Osztrák Tengermellék és Dalmáczia (Dalmáczia), Band 11

463 apostoli székben támaszt nyerjen Byzancz és Velencze ellen. Mikor azonban a normann-vész elvonult, Byzancz és Velencze szövetkeztek Suinimir ellen s Alexios császár 1085. évi Chrysobuljában világosan elismerte a velenczeiek birtokjogát Dalmácziára nézve. Ilyen volt a helyzet, mikor 1089-ben Suinimir meghalt. A római érzelmű városok Velenczéhez hajlottak. Vitale Falier doge fölvette a Dalmáczia és Horvátország herczege czímet. De a horvátok Lepa Helena, Suinimir özvegye vezetése alatt az özvegynek fivéréhez, I. László magyar királyhoz, folyamodtak. László egyelőre elfogadta a mai Horvátország területének hódolatát s helytartóvá unokaöcscsét, Almost, nevezte ki. Ellenben Dalmácziában trónra került még egyszer egy horvát király : Péter. Csak László unokaöcscse és utóda, Kálmán, foglalta el Dalmácziát is. Hogy az Adriai tengeren biztosítsa magának Velencze ellen a normannok támogatását, Kálmán nőül vette szicziliai I. Roger gróf leányát. 1102-ben — a hagyomány szerint — Belgrádban (Zara vecchia) Horvátország és Dalmáczia királyává koronáztatta magát, s miután barátságos ajánlataival biztonságban ringatta a velenczeieket, fölhasználta az alkalmat, midőn ezek a szent földön kezdtek háborút, s uralmát a dalmácziai városokra is kiter- jesztette. Ostrom alá vette (1105) Zárát, mely, minthogy önkormányzata és sok más kiváltsága biztosíttatott, megadta magát; innen Sebenico, Spalato és Traii ellen nyomúlt, mindenütt őrséget hagyott s adót szedett. Végűi 1108-ban Zárában országgyűlést tartott, melyen a nép hagyományos szabadságait megerősítette s új kiváltságokat adott. Ugyanez történt az 1113-ban tartott dalmát országgyűlésen, melyen a király az egyházmegyék kikerekítését s különböző egyházi törvények hozatalát is munkába vétette. De az ügyek ezen új rendezéséből Ragusa és Cattaro városok kizárkóztak, s azon védelem alatt, melyben a konstantinápolyi császár részesíté őket s a szomszéd szláv fejedelmekkel való barátságos viszonyaik folytán megtartot- ták önállóságukat, kifejlesztették helyhatósági intézményeiket s tetemesen kiterjesztették területöket. Velencze azonban nem nézte tétlenül e dolgokat. Falier Ordelafo doge, ki a konstantinápolyi császár segítségével Zárát elfoglalta s azután Belgrádot és Pagót is birtokba vette, elesett (1117) ugyan a magyarokkal folytatott küzdelemben, kik a zárai várban bezárt őrséget föl akarták szabadítani ; de az őrségnek mégis meg kellett adnia magát s a horvát bán, ki a hadjáratot vezette, abba hagyta Zára város ostromát. Erre a velenczeiek Sebenico